Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Hornyánszky Aladár: Száz év Izráel történetéből

Száz év Izráel történetéből. 93 melyet az exilium előtti idő nem ismert. Benne csúcsosodik ki a gyülekezet kultikus élete, a főpap Izrael szellemi feje és képviselője. Az egész közösség élén a persáktól megbízott júdeai származású helytartó állott, előbb Sesbaccar, utóbb Zerubabel. A gyülekezetnek kedélyhangulata az első hónapokban felette szomorú és komor volt. Mily fenséges jövőt láttak a próféták az exiliuinban s mily kevés teljesült a várakozásból! A jelen semmikép sem felelt meg azoknak a reményeknek, amelyeknek Deuterojesajás adott kifejezést. Jahve nem jött az exulánsokkal a sivatagon keresztül, nem jelent még meg hivei között. A természet is úgy látszik első időben mostohán bánt velők. Az ég visszatartotta az esőt, a föld a termést, a kéz fáradsága kárba veszett ). Az edomitákat, kik oly könyörtelen örömmel szemlélték a szent város pusztulását, még nem érte el Jahve büntetése, miről oly biztonsággal beszéltek a próféták

2). Mindenütt észre lehetett venni, hogy a harag ideje még nem mult el. A nyomorúság ösztönszerűleg arra indította őket, hogy még szorosabban összetartsanak. A fogságban jó iskolán mentek keresztül, hogy miként kell idegen elemektől elzárkózniok. Tapasztalataikat most felhasználták. A bne haggolát egészen el kell különíteni, lön a kiadott jelszó. Csak azok tartoznak a gyülekezethez, az uj Judához, akik a fogságban részt vettek és ezt Írással bizonyítani tudták. Ezen célból jegyzékeket állítottak össze, nemzetségi táblázatokat, melyek hivatalos okmányokul szerepeltek. Hogy mi történt azokkal a köznépből, akik az előírásnak nem feleltek meg s nem tudták igazolni, „hogy váljon Izráelből valók-e"

3), arról a hagyomány semmit sem szól. Ha papnál fordult elő ilyen eset, ugy jogát a papi hivatalhoz egyszerűen elvesztette. Másrészt régi szokások, melyek az exilium alatt többé kevésbbe más értelmet nyertek, különös fontossághoz jutnak a gyakorlatban. Ismérveivé válnak a gyülekezetnek. A körülinetélkedesre különös súlyt fektetnek, mint vallásos intézményre. A sabbath, az egyetlen ünnepnap a fogság idejében, otthon is megkülömböztető jele marad mindazoknak, kik a zsidósághoz tartoznak. Ily módon uj fal keletkezik az exulánsok körül, mely őket összetartotta, idegeneknek a belépést lehetetlenné tette. A zsidó sajátosságnak megmerevedóso szemlátomást észlelhető, a teljes elzárkózás, amelyet a későbbi történet folyamán oly meglepően tudtak érvényesíteni. A kultusz még mindig szünetelt. Hét hónapnak kellett .· „ - β' 9· 10' 11· Λ 1β· 17· !i Obadja, Jer. 49 .—Ez. 35. ') Ezr. 2 „.