Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Könyvismertetés

Könyvismertetés. 85 Apologétika. Irta: Erőss Lajos, elébb a kémeri, földesi s püspökladányi református egyház lelkipásztora, majd teol.-akad. tanár Debrecenben. 356 lap. Ara kötve 8 korona. Debrecen, 1905. Hegedűs és Sándor kiadása. Ünnepszámba megy az nálunk, ha magyar theol. irodalmunk mezején egy-egy derék s jóravaló termék megjelenik. Ünnepszámba megy az Erőss Lajos, debreceni theol. akadémiai tanár ApologétiJcája is. Hiszen apologetikai művekben vajmi szegények vagyunk. A református Zsarnay és a rőm. katholikus dr. Dudek művein kivül alig van számbavehető jelenség e téren minálunk. Vagy ha van, az jobbadán fordítás. Erőss Lajos sem a mindenáron való eredetiség kothurnusában lép elénk. A milyen egyénisége, olyan a műve is: szerény komolyság jellemzi és a legjobb igyekezet. Mint erős megfigyelő úgy lelkipásztori, mint theol. tanári működése közben rájött a mi legnagyobb bajunkra, tapasztalta s az idők jeleiből levonta a helyes következtetést, hogy mai napság ,.a száraz dogmatikumokkal ős moráliákkal" semmire sem megyünk, hogy nekünk ma már a ködös régiókból, a szőrszálhasogató (docta és subtilis) iskolák bölcsesség-magaslatairól alá kell szállanunk és theologiánkat a gyakorlati élethez és annak nagy kérdéseihez közelebb kell hoznunk. A régi fegyverek elkoptak, ujakat kell kovácsolnunk, ha a nagy harcot diadalmasan akarjuk végig harcolni. Azért apologétikus tanulmányokra vetette magát s jelen művében ép az évek hosszú során át folytatott tanulmányaival számol be. Első sorban tanítványait, a theologiai hallgatókat, mint leendő lelkipásztorokat tartotta szem előtt. Őket akarta felfegyverezni minden támadásokkal szemben, amelyeknek mai napság a keresztyénség jobbról balról ki van téve, de — úgy látom — hogy magában a műben mégis inkább a mívelt nagy közönséget tartja szem előtt. Szakit a systematikus követelményekkel s inkább mozaik-munkát csinál. Rendszer voltakép művének csakis bevezetésében van, ahol az apologéta, apologia, apologétika fogalmával, az apologétika irodalmának történetével, helyének a theol. tudományok körében való megjelölésével és felosztásával számol be. Aztán anélkül, hogy az egyes részek egymással való szervi összefüggését megalapítaná, beszél az Istenről, a világról, az emberről ós — végül a vallás nagy problémáiról. Hát az anyagnak e beosztásában valami nagyon erős logika nem nyilatkozik meg, mert hiszen voltakép az egész anyagot az utolsó vagyis a 4-ik részbe foglalhatta volna. Elvégre a vallás nagy problémái az Isten, a világ és az ember is. De nagy kérdés, ha vájjon az apologetikus feladata-e az Istennel, a világgal és emberrel abból a szempontból foglalkozni, amint szerzőnk teszi.