Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. 81 S a végről már is alapos okunk van erősen hinni abban, hogy mindenkire tökéletesedés vár és a halál csak egy megállóhely az életben. Cobb „L'Hypocrisie Biblique Britannique" c. alatt só'tét képet rajzol az angol egyháztársadalmi és irodalmi viszonyokról, melyekben oly általános a képmutatás, hogy — egyébről nem szólva — a skót szabadegyház orgánumát kivéve nincs egyházi lap. mely a kritikát igazság szerint gyakorolná. W. Knight igen találó vonásokkal rajzolja „a történeti módszer használatának értékét a bölcseletben", bebizonyítván, hogy csakis ennek a segítségével lehetünk képesek pontosan megállapítani a megillető helyet, melyet az egyes bölcsészeti rendszerek az emberi gondolkodás fejlődésében elfoglalnak. „A rossz kérdését" Stock, a régi taposott nyomokon haladva tárgyalja és öj adalékkal nem járul a rossznak ó- és újtestamentomi ismert fogalmáhozz. Októberi szám. Lodge „A bűn"c. válaszában elleneseinek korábbi tanulmánya ellen fölhozott kifogásait e 4 pont alá foglalva (1) a bűnnek evolutionárius szempontból való tárgyalása károsan csökkenti a bűnösség érzetét; (2) ő tagadni látszik Istennek a bün elleni haragját; (3) eretnek nézetet vall Kr. emberi és istenvolta egymáshoz való viszonyát illetőleg s (4) nem képes átérteni a ker. váltságtan igazi jelentőségét — igyekszik megvédeni álláspontját. De bár mostani cikke sokkal több olvasottságot és óvatosságot árul el, mégis bizonyos, hogy csak dilettáns a theol. tudomány terén s tényleg nem képes kellőleg méltányolni a ker.-ség centralis doctrináinak jelentőségét. A vita alatti kérdésbe beleszól Muirhead is s míg egyrészt az ó- és újtestamentomi tanfelfogásból kimutatja, hogy L-nak a bűnről való nézete nem kielégítő, másrészt azt vallja, hogy a váltságtannak szokott egyházi fogalma korunk fundamentális erkölcsi és intellectuális meggyőződésével gyökeres ellentétben van s ha az efféle dogmák a tudományos kívánalmakkal összhangba nem hozatnak: a tudomány és vallás közötti sajnálatos szakításért az egyház fogja viselni a felelősséget. tíoodwin Smith „Erasmus diadala a modern protestantismusban" c. alatt szembeállítja Luther és Erasmus egyéniségét s ez utóbbinak a „kegyes pápa" mint humanista társa iránti magatartásában a szeretet, bölcsesség és jóságnak lelkét, az egyh. reformálása módszerét illetőleg a fokozatos, egyetemes, evolutionárius reformra törekvését, mások véleménye iránti türelmességét, a dogmáktól való idegenkedését s az akarat szabadságáról vallott nézetét dicsérve. kiemeli, hogy ezen eszmék nagy hódítást tettek a modern protestantismusban, sőt — Goethe és Huxley állítása szerint — Európa mentől hamarább Erasmus vezetése alá kerül. — Theol. Szaklap. IV. érf. 6