Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Lapszemle

80 Lapszemle. dékre, és pedig akkor is, mikor egy ideig a filiszteusok birtoka volt, illetve Aegyptomtól függetlenül seikek kormányzása alatt állott. Bebizonyítja továbbá, hogy Meluhha nem Ethiopia, hanem Arábiának egy része és Magannal együtt inkább geográfiai mint politikai elnevezések. Az „abar nahran" föliratban meg a „nahr" nem az Eufratesre vonatkozik, hanem a »nahal Musri" vagy a bibliai „nahar Misraím" az. A júliusi számban Bailey Saunders magvas tanulmányt közöl Herderről a humánus gondolkozású emberről s a fölvilágosodott theologusról, aki szerint „a theologiát szabadon lehet tanulmányozni s nem szükség, hogy az ember szolgaságra kárhoztassa a lelkét." Mellone „a halhatatlanság problémájának mai állásáról" értekezve, úgy hiszi, hogy e hitnek, jobban mondva vágynak legtermészetesebb alapja az az érzelem, hogy együtt lehessünk szeretteinkkel nem a testtől elkülönzött immaterialis létben, hanem valóságos személyes életet élve, melyben folytonos tökéletesedés a részünk. Ezért a jól folytatott földi élet előkészület a jövendőre. Mert a halál utáni lét vágya nem egoisticus; ama jobb hazában nem vár az ember jutalmat, jutalma az, hogy eljutott oda. A többi állatoktól rationalis, morális és spirituális tulajdonságaink által különbözünk s muljuk felül őket, s ezek nem az Organismus fenntartására szolgáló műszerek — rendeltetésűk magasabb és ezek adnak értéket az életnek — s ezért joggal hihetjük, hogy e qualitásaink, kivált az ész és szeretet, örök létre örök tökéletesedésre hivatvák, melyben a világ czélosságának s a teremtő bölcsességének tudása is megerősít bennünket. De bizonyos-e a lélek halhatatlansága? . . . Am azt sem tudjuk bizonyosan, hogy mi a lélek. Ennek a problémáját sem a materialismus, sem az „úi" psychologiai iskola nem tudta megoldani, sőt halhatatlanságának igazolására a metaphisikai rendszerek és a spiritismus erőfeszítései sem hoztak újabb bizonyítékot. Biztos tudásunk nincs e tárgyban, mint egyebekben is tudásunk bizonytalanság, kétely, modificatió és változás alá vettetett. Nem értük-e meg a Hegel-sejtette psychologiai jelenségeknek (hypnotismus, clairvoyance, visió és telepathia) tudományos igazolását s nem mutatnak-e némi jelek a subliminalis én létezésére?! . . . S ma már tapasztalati alapon beigazolódott a föltevés, hogy az elme vagy lélek létezése a szó tudományos psychológiai értelmében vett ideg- és agymechanismuson alapul, s hogy az „anyag" abstractió és tán sohse fogjuk megtudni, hogy valójában micsoda. A test pedig materiális moleculák organismussá combinálódott alakja csupán? ! Hol kezdődik a lélek létezése s a testtel való összeköttetése, praeexistens volt-e vagy más valamiképp jutott a testbe? — ki mondhatná meg ezeket teljes bizonyossággal? Nem is szükség ezt tudnunk a halhatatlanság hitéért, mert a vég világot vethet a kezdetre, a kezdet azonban a végre nem.