Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Lapszemle

Lapszemle. The Hilbert Journal. 1904. jan. szám. „Az istenele mint a faji memória megtestesülései cz. újsághajhászó czikkben Carpenter azt fejtegi, hogy az istenek genesisében valószínűleg más fizikai elemek is szerepeltek ugyan, de mégis „az istenalakok a faji öntudatos életnek az egyén elméjében való apparitiói vagy manifestátiói." Az ősök végtelen sorának tapasztalataiból örökölt határozatlan reminiscentiák egyes nép faj okban bizonyos szunnyadó ideálokat teremtenek, melyek — mint valami plátói „ö'sképek" — ahhoz illő élő egyének szemlélése által támadt behatások folytán a „mánia" vagy extasis állapotaiban lesznek az egyesre nézve pl. a szerelem, a harc, az athléta megtestesült eszményei, vagyis istenek; illetve a természet tárgyai és jelenségei, mint élőnek s emberinek vélt valóságok, isteni tulajdonokkal ruháztatnak föl. S „ez istenek . . . emberi typusok idealisatiói, nem valóságok (realitas), hanem a fajban működő, hatékonyan serkentő ős inspiráló reális erőknek személyesitői", melyek a nép fejlődésével lépést tartva, lassan bár, de bizonyosan változnak. — Ε theoriában, ami új — az nem jő! . . . Beibitz „Uj szempont a theologiábarí' címmel azt sürgeti, hogy az evolutió elvének általános elfogadása folytán a teremtő „legyen" szava megszabadulván a varázsigééhez hasonló jellegétől, a természettudomány ujabb vívmányaival egyezőleg alakítandó át egész theol. fölfogásunk és így a természeti okoknak minden újabb fölfedezése — Isten a világban immanens levén — újabb isteni kijelentésnek lesz eszközlője. Farnell tanulmánya; „Áldozati communió a görög vallásban" — értékes. Kimutatja, hogy az áldozatnak az a Robertson Smith-féle mystikus fogalma is, amely szerint az sacramentalis, rituaiisticus cselekvény, mely által valóságos és testi communióba lép az áldozó az istenséggel — Homérosz korától az egész görög történeten át ismert volt s nem csupán az eleüsisi mysteriumokban, hanem föltalálható az államvallásban is, leghatározottabban s lényegesebben mégis az Orpheüs-dionysosi ós attiscybelei semihellenistikus mysteriumokban. így hát a ker.-ség