Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány

64 Mayer Endi

e. figyelmébe, hogy ne csak liberális, hanem más irányú műveket is olvasson. Miként bírálatomban kimutattam, Harsányi állításait nem bizonyítja eléggé s meggyőző erővel, s mivel hiányos bizonyítása daczára mégis ragaszkodik az egyszer apriorisztikus módon elfogadott nézetéhez, ez okból fel kellett s fel kell róla tételeznem a czélzatosságot. Mikor arra hivom fel Harsányit, hogy „a mindenben czélzatosságot kereső kritikával szemben az igazságot kereső kritika pártjára álljon," miként szó szerint idézett szavaim mutatják, nem arra szólítom, — mint ő czélzatosan értelmezi, — „hogy hagyjon fel a történeti irány pártolásával," hanem az ilyen czélzatos történeti iránynyal, a minőről müve tanúskodik. Egyébként ha Harsányinak ez a kritikai irány az ideálja, ám ragaszkodjék hozzá, e szabadságában nem fogja korlátozni senki sem, ámde azután az ily kritika ellen történő felszólalásokra mindig el lehet készülve, mert a kik komolyan veszik feladatukat, bármely irányhoz tartozzanak is, mindig kifogásolni fogják a logikátlanságot, a petitio principiit. Harmadszor válaszolnom kell arra, a mit azon kijelentésemmel kapcsolatban mond, hogy „nem áldozni fel mindent, a mit bebizonyítani nem lehet, hanem megtartani megtarthatót, ha az ma már be sem bizonyítható." Ε kijelentésemből következtetve engem a közvetítő theologia hívének tart s mint a közvetítő irány hivét, természetesen elitéi s szánalomra méltó alaknak tekint mindent összeegyeztető theologiai felfogásomban. Liberális túlbuzgóságában nemcsak annyira kapatta el magát, hogy szavaimnak olyan értelmet ad, a minőt csak az indulat vagy rosszakarat adhat, de semmi esetre sem higgadt exegeta és az igazságot kereső történeti kritikus, hanem odáig megyen, hogy közkeletű fogalmakat összezavar s közvetítés, harmonizálás, bizonyítás, megtartás vagy elvetés ugy összefolynak előtte, hogy teljes tájékozatlanságot árul el fontos theologiai kérdésben. Mit is állítottam ? „nem áldozni fel mindent, a mit bebizonyítani nem lehet, hanem megtartani a megtarthatót, ha az ma már be sem bizonyítható." Mikor Napoleon császár Németország leigázása után Weimarban egy fényes estélyt adott a legyőzött német fejedelmek és előkelőségek tiszteletére, többek között Herdert, a híres weimari generalsuperintendenst, is megszólítással tüntette ki, azt kérdezve tőle, hogy valóban élt-e Jézus, mire Herder azt válaszolta, hogy ezer év múlva ugyan azt kérdezhetik Napoleonra vonatkozólag is. A történeti igazságok mind ilyen természetűek. Strauss példája eléggé igazolja, hogy még Jézus személyi létezését is kétségbe lehet vonni, mert elvetvén az evangéliomok hitelességét nem talált bizonyító erővel biró