Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány

58 Mayer Endi

e. A mikor tehát Baur e történeti elvet érvényesiti, nem tesz egyebet, mint a mit az előtte való korszak s az ő kortársai is tettek. A különbség ezek és Baur között az, hogy mig ők csak ötletszerűen s az egyes események s viszonyok között lévő okozati összefüggést tudományosan sem nem keresve, sem nem látva alkalmazták a történelmi elvet, addig Baur és iskolája épen ezt kutatva pragmatikus történetírásra törekedett s minden történeti adatnak a fejlődési Processus keretébe való beillesztését nemcsak megkisérlette, hanem logikájának következetességénél fogva sokszor be is erőszakolta. Történetírásában, — akár a dogmatörténetet, akár az egyháztörténetet veszszük, a szereplő személyek elveszítik önálló cselekvő jelentőségüket, személyi akarat helyett elvek, eszmék uralkodnak a melyek a személyeket szinte mechanikusan rántják elő s tolják a történelem szinpadj ára. Baur különösen dogmatörténettel foglalkozott s a dogmák fejlődési s keletkezési viszonyainak keresése volt indító oka annak, hogy az újszövetségi iratok keletkezési s szerzőségi viszonyaira is ügyet vetett. Strauss „Leben Jesu"jának megjelenése, a műnek óriási hatása s a benne alkalmazott kritikának tagadó eredménye nem indította, de siettette őt abban, hogy kritikája s történeti vizsgálata alá vesse az újszövetségnek összes iratait, a melyek nézete szerint szintén a ker. dogmafejlődés keretébe esnek s igy bizonyos dogmatikus irányzatoknak képviselői. Straussszal szemben, a ki a teljes negatio álláspontjáig jutott, valami positivumot is akart kimutatni, a subiectiv indokolatlan eredményekkel szemben, obiectiv tudományos kritikával megállapított tényeket bemutatni. Így lesz a kritikus 'történetíró történetkritikussá az újszövetségi kánonban s annak egyes könyvein, hogy a történetnek egyes fejlődési szakaszait az újszövetségi iratokra is vonatkoztathassa. Ε kritikájának alapjául szolgált a páli irodalom. Mélyreható kutatásában az akkor már megtámadott pastorális levelekből indult ki s a mennyiben bennök a 2. század gnosztikus tévedései ellen való intéseket s védekezést talált szerkesztésöket a század közepére tette. Később a többi leveleket is bírálata alá vette s végeredményben csak az ú. n. négy nagy levelet: a római, két korinthusi ós galatiai leveleket találta hiteleseknek. Az evangéliumokkal s az újszövetség többi könyveivel nagyobbára csak későbben foglalkozott s ezekből mindössze csak a Jelenősek könyvét tartotta meg hitelesnek. Ezzel ahhoz a ponthoz jutottunk, hogy megvilágítsuk Baurnak theoriáját, a mely szerint az újszövetségi kánon egyes könyveit osztályozta. Nézete szerint a keresztyénség