Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány

A történeti kritikai theologiai irány. 59 Jézus elmúlása után nemsokára kétirányú fejlődést vett. Az egyik az ú. n. zsidókeresztyénség Jézust inkább csak zsidó reformátornak, mint sem az emberiség megváltójának tekintette, mert minden keresztyéntől az ó-szövetségi törvények, ceremóniák és a körülmetélés megtartását követelte, s ez iránynak képviselője a Jelenések könyve, melyet János apostol szerkesztett. A másik a pogány keresztyén irány, melynek felfogása szerint Jézus az egész emberiség messiása s követője lehet a pogány épugy, mint a zsidó anélkül, hogy a körülmetélésnek alá kellene magát vetnie s a törvény és ceremóniák egyes rendelkezéseit, a melyek Jézus utasításával nem egyeznek, meg kellene tartania. Ez iránynak tiszta képviselői a 4 páli nagy levél. A többi iratok a jánosi evangélium ős levelek kivételével közvetítők a két irány között s a szerint, a mint zsidókeresztyén álláspontról közelednek a pogánykeresztyén felfogás felé, vagy pogánykeresztyén álláspontról a zsidókeresztyén irány felé két osztályba osztandók. Legvégén állanak a jánosi iratok, a melyek a két irány kiegyenlítése után bekövetkezett ó-katholikus egyházi fejlődésnek kinyomatai a 2. század második feléből. Mig a ker. egyház fejlődésében ezt a kialakulást nyerte, hosszú küzdelmekkel teli utat kellett tennie. A kőt irány kezdettől fogva ellenséges hadi lábon állott egymással s különösen a petrinisták nagy s heves harczot folytattak Pál apostol ellen, a kit minden rossz kútfejének tekintettek s nyomában járva működését ellensúlyozták s a legkülönbözőbb rágalmakkal illetve apostoli mivoltát tanának krisztusi eredetét támadták. Az apostolok közül különösen a három oszlopos: Péter, Jakab és János állanak a zsidóskodók élőn s elvi ellentétben a liberális gondolkozású Pállal. Minthogy a mi újszövetségi irataink legnagyobb része ezen elvi harcznak s ádáz küzdelemnek létezéséről már nem tud, hanem inkább közvetítőnek látszik, ez okból természetes, hogy nem lehetnek apostoli iratok s nem keletkezhettek oly korán, mint általában hitték, sőt a mennyiben még a hitelesnek vett római levélben is vannak egyes adatok, a melyek ezen felfogás ellen szólanak, annálfogva még azoknak hitelességét is kétségbe kellett vonni (Róm. 15., 16. fej ). Az apostoli konventet nem lehetett oly értelemben hitelesnek venni, mint a hogy a Cselekedetek könyve elbeszéli; Pál Péterrel nem békülhetett ki, hanem egymás ellen küzdve hirdették Jézus evangéliumát s legfeljebb a közös martirhalál egyenlítette ki közöttök az ellentéteket. S daczára annak, hogy Pál működése jóval sikeresebb volt, mint más apostoloké, mert hisz egymaga többet tett, mint a többi apostol együttvéve, azért mégis nem az ő elvei diadalmaskodtak, mert az ó-katliolicismus