Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány
A történeti kritikai theologiai irány. 57 tudatlanul, nem tudom, összezavarja a Baur-féle theoriát az ő korszakalkotó jelentőségével s míg én a Baur-féle theoria feladásáról s elhagyásáról szólottam, addig δ hosszasan felesleges munkát végezve és hibás felfogással arról szól, hogy miben áll a Baur fellépésének korszakalkotó jelentősége, a melyet én szerinte rosszul ismerek, vagy tévesen Ítélek meg. Más szóval Harsányi okoskodásában egy nagy logikai hiba van, rosszul distinguál már pedig csak qui bene distinguit, bene docet. Nekem eszem ágában sem volt Baur korszakalkotó jelentőségét tagadni, vagy kétségbe vonni, ellenkezőleg nagyon méltányolom az általa kezdeményezett történet kritikai methodust s jól tudom, hogy az ő történet kritikai tudományos vizsgálódásai nélkül érthetetlen volna az egész újabbkori theologiai tudományos irodalom, sőt prot. keresztyén élet is. Bátor fellépése, tisztán tudományos törekvése, éles kritikája, s következetes logikája miatt egy ideig az δ theoriája uralkodott a prot. theologiában s tanítója volt a theologusoknak nemcsak a történelem tárgyalásában s a kánon és egyes részeinek kritikai méltatásában, hanem a theologiai tudományok más téréin is. Tulaj donképi érdeme az, hogy a Hegel-féle történetfilozófiai elméletet a történeti fejlődésről methodikusan alkalmazta az egyháztörténetre s újszövetségi iratainkra. A keresztyénség szerinte szükségszerű folyománya a történeti fejlődésnek; a keresztyénség egyes terjesztői s újszövetségi irataink szerzői koruk gyermekei lévén, nem Írhattak mást, mint a mire koruk fejlődési viszonyai ösztökélték, mert miként mindennemű emberi életnyilvánulás, úgy az újszövetségi irodalom is csak okozati viszonyban állhat azon korszakkal, a melyben keletkezett. Baur előtt sokan hangoztatták már a történeti elvet. Az összes rationalisták mind a történeti hátterét keresték az új szövetségi iratoknak s midőn az inspiratiói tant támadva bennök az isteni elemmel szemben az emberi elemet hangsúlyozták, egészen világosan utaltak a történelmi fejlődésre, mely a zsidóságból a keresztyénségbe vezet. Ugyancsak a történeti elvet követte Strauss, a mikor „Leben Jesu"-jában az evangéliomokat teljesen megfosztja történeti jelentőségüktől s bennök csupa meséket, legendákat, mythosokat talál. A történeti elemek ismerője s követője, habár más irányú iró, Neander is. Általában mondhatni, hogy már Baur korában alig van számottevő iró, a ki a történeti elvnek jogosultságát a bibliai kritika terén kétségbe vonná s a keresztyénséget pillanat alatt Isten által minden történeti előkészítés nélkül teremtett intézménynek tekintené, mint a hogy Harsányi okoskodása nyomán állítani kellene.
