Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Mayer Endre: A történeti kritikai theologiai irány

56 Mayer Endie. hetséges, hogy Harsányi más irányú művek tanulmányozása után is ugyanarra az eredményre jutna, a melyet művéből megismerhetünk; de ez az eredmény sokkal megokoltabb, biztosabb s meggyőzőbb erővel biró volna, tudományos értéke nagyobb lehetne; mindenesetre azonban nem tűnhetnék fel egyoldalúnak s tendentiosusnak, ha az ellenkező nézeteket is felhordaná és esetleg meg is czáfolná. Már pedig, a ki az igazságot keresi s pártatlan bírálatot akar gyakorolni, annak nem szabad elzárkóznia más irányú birálók nézetei elől, hanem azokat is figyelmére kell méltatnia, érveléseikkel megismerkednie, czáfolnia és csak az ily kritikai munka után lehet igazán tudományosan megállapított meggyőződéses nézetet felállítania. Az igy kialakult nézet előtt meghajtjuk magunkat akkor is, ha azt nem osztjuk. Ha azt az iró nem teszi, akkor joggal vádolhatjuk egyoldalúsággal, sőt a mennyiben az ellentétes irányú írók nézeteit szándékosan mellőzi és kicsinyit, elbízott czélzatossággal s igaztalansággal. Ily módon az igazságot kereső és hangoztató, igazságosnak lenni akaró kritikus igazságtalan lesz. Megengedem, hogy ez nem minden tudományban és nemnmindenkor egyformán érvényesülő eljárás; de a theologiai, különösen prot. theologiai tudományokban ez feltétlenül megálló s megkövetelt elv, melyet senkinek nem szabad megsértenie. S mert Harsányi ezen elv ellen vétett, ez okból tartottam szűkségesnek az idézett megjegyzést tenni. Ennek előrebocsátása után elő vehetem Harsányinak pontonkint ellenem irányított megjegyzéseit, hogy azokat kellőleg megvilágítva feltüntethessem sok tévedését és tájékozatlanságát. I. Feljebb közölt megjegyzésemből két állítást hámoz ki s használ fel arra, hogy engemet tévedéssel vádolhasson. Az egyik tévedésem az, hogy a Baur által megalapított történeti irány a maga lényegében már nem egyéb, mint feladott theoria; a másik az, hogy a szerzőt a mindenben czélzatosságot kereső kritikának pártján állónak tartom, a melylyel szemben az igazságot kereső kritika pártja áll. Igaz ugyan, hogy én hivatkozott megjegyzésemben a „lényegében" szót nem használtam s az Harsányinak közbeszúrt bővítése, a mely bizonyos fokig módosítja az én eredeti állításomat, mind az által ezzel a bővítéssel is fenntartom állításomat, azt, hogy a Baur-féle theoria általában fel van adva. Ámde mindenekelőtt meg kell állapitanunk azt, hogy mi a Baur-féle theoria s csak azután szólhatunk arról, hogy fel van-e adva, vagy nem? Harsányi tudatosan-e, vagy ön-