Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Csiky Lajos: A szorosabb értelemben vett egyházi beszéd; gyakorlati bibliamagyarázat és homilia

46 Csiky Lajos. vett egyházi beszéd tartásánál. Nem valami féltuczat apró prédikáczió sorozata egy gyakorlati bibliamagyarázat, a melyet a hitszónoknak egymással többé-kevésbbé egybefüggő szövegek alapján egy prédikáczió helyett kell mondania. No higyje a hitszónok, hogy megfelelő, jó munkát végez, ha a szöveg egyik gondolatát a másik után fölveszi, s mindenikre tesz néhány, egymással össze nem függő megjegyzést egyszerűen átsikamolva a kevésbbé lényeges tárgyakon, s tovább időzve azoknál, a melyek természetüknél fogva megengedik, hogy néhány közönséges megjegyzést tegyünk reájok. Az igazi gyakorlati bibliamagyarázatban, épen mint a szorosabb értelemben vett egyházi beszédben, egységnek, egybefűződő folyamatosságnak kell lennie, legyen annak kezdete, közepe és vége. Ha végeztünk benne egyik gondolat megmagyarázásával s aztán ebből erkölcsi tanulságokat vontunk ki, keressünk átmeneti gondolatokat, a melyek természetesen vezessenek át bennünket a következő gondolat fejtegetésére. Vagy ha úgy osztjuk be munkánkat — a mi szintén lehetséges és jó módszer, — hogy először végigmagyarázzuk az egész szöveget s az erkölcsi elemre csak azután kerítünk sort: ilyen esetben is ügyeljünk a munka egységére, okvetetlenül keressünk ily eljárásmód mellett is átmeneti gondolatokat. A gondolatok változatossága szerint bárhány irányba kelljen is beszédünkben fordulnunk, ne legyen törés a mi gyakorlati bibliamagyarázatunkban, hanem legyen az olyan, mint egy kanyargó folyóvíz, a mely változtathat irányt akárhányszor is, de mindig csak ugyanazok a habok ömlenek benne tovább. Jegyezzük meg még, hogy a gyakorlati bibliamagyarázat nem bölcseleti, föld-, nép-, vagy életrajzi értekezés, hanem olyan, gyülekezeti istentiszteleteinken elmondható előadás, a mely míg ezekből a most említett forrásokból is meríthet, főleg azt vallja czéljánk, hogy a bibliatanait megfelelő változatosságban ismertetvén meg a gyülekezettel azt építse és erősítse a lelkiekben. Egy-egy hosszabb szöveg fejtegetése közben azután az ismeretek nagyon különböző forrásaiból kellvén merítenie a hitszónoknak, — vigyázzon arra, hogy túlbuzgóságában ne mondjon el mindent, a mit csak el tud a szövegre nézve mondani, ámde annyit meg, a mennyi annak a gyülekezeti épülés szempontjából való megmagyarázására szükséges, annyit mindenesetre mondjon el. A szorosabb értelemben vett egyházi beszédhez bevezetést szoktunk írni, s ha az a kérdés, hogy szükséges-é az a gyakorlati bibliamagyarázathoz is, bátran felelhetjük, hogy nem szükséges ahhoz föltétlenül egy művészi technikával alakított bevezetés, mert egyszerre „in medias res" is