Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Csiky Lajos: A szorosabb értelemben vett egyházi beszéd; gyakorlati bibliamagyarázat és homilia

Szíros.ibb értelemben vett egyházi beszéd. 45 semmit figyelmen kívül ne hagyjunk, a mi csak magyarázatunk díszítésére szolgálhat és egy vonást se tartsunk jelentéktelennek, de viszont ügyelnünk kell arra is, hogy semmi, az evangyéliomi parabolák természetes egyszerűségével és mesterkéletlenségével ellentétben álló idegenszerűt azokból ki ne erőszakoljunk. Végül — és ez igen fontos dolog — jegyezzük meg azt is, hogy több példázatban találhatunk olyan vonást, — tapintatunk és kellő érzékünk fogja megmondani, hogy melyik az, — a mely egyáltalában nem arravaló, hogy azt is alkalmazzuk, hogy abból is tanulságot vonjunk ki, hanem a mely csak a példázat épületének fenntartására, részei összeillesztésére szolgál, a melyet tehát ha alkalmazni akarunk, okvetetlenül hamis irányba tévelyedünk. Két példával igazoljuk ezt: a könyörületlen szívű szolgának szolgatársai igen megszomorodván, elmentek ós mindeneket eleibe adtak az δ uroknak, a melyek történtek. De hiszen a mindentudó Istennek nincsen semmi szüksége az ilyen besúgó vádaskodásra! A tíz szűzről szóló példázatban pedig a lakodalmi házból kirekesztett szüzek zörgetnek az előttük bezárult ajtón, és azt mondják: „Uram! Uram ! nyisd meg nékünk." De hiszen a mennyek országából kirekesztett, elkárhozott lelkeknek már nincsen alkalmuk arra, hogy az égi haza házának ajtajához juthassanak, s örök kárhozatra vettetvén, észszerütlen is volna amott zörgetniök! A példázatokat is épen úgy, mint a történeti szövegeket, vagy gyakorlati bibliamagyarázat vagy homilia alakjában lehet egyedül feldolgoznunk. Szükségesnek tartjuk már, hogy a gyakorlati bibliamagyarázat s az ehhez lényegben, — t. i. a magyarázó és alkalmazó elem lényegében — közelálló homilia készítéséről elmondjunk néhány olyan gyakorlati irányú gondolatot, a mi némi módosítással, vagy legalább egyes pontjaiban, áll ugyan a szorosabb értelemben vett egyházi beszédre nézve is. Nagy mértékben megpróbálja a hitszónok erejét az, hogy sokszor nehéz neki egy valamivel hosszabb bibliai szakaszt felfogva, úgy csoportosítani az abban előkerülő részleteket, hogy a szakadozottságnak még csak látszata nélkül is tudjon átmenni egyik gondolat magyarázatáról és erkölcsi alkalmazásáról a másik gondolat magyarázására és alkalmazására, hogy tehát az egészet egy összefüggő beszédbe tudja önteni. A gyakorlati bibliamagyarázat ugyanis a szó valódi értelmében nem paraphrasis és nem is kommentár; a prédikálásnak nem valamely könnyebb módja az, — a hogy Tóth Ferencz dunántúli püspök is mondja homilétikájában a bomiliáról, — a melyet csak azért venne a hitszónok igénybe, mert könnyebb az a szorosabb értelemben