Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Csiky Lajos: A szorosabb értelemben vett egyházi beszéd; gyakorlati bibliamagyarázat és homilia

44 Csiky Lajos. pedig az egyházi rendet képviselvén, ez a szöveg azt tanítja, hogy az államot a maga küzdelmeiben köteles az egyház támogatni. Mindenki tudja ezt, hogy az η történeti esemény nem foglalja magában ezt a gondolatot és mégis annak ilyen szellemben való allegorizálását mindenki természetesnek és helyesnek is fogja találni. A szövegek harmadik nemét az úgynevezett példázati szövegek alkotják. Példázatok — parabolák — alatt olyan bibliai leírásokat, elbeszéléseket értünk, a melyek azon módon, a hogy leirvák, megtörténhettek volna, de nem történtek meg okvetlenül, hanem csak azért mondattak el, hogy történeti alakba öltöztetvén valamely ovangyéliomi igazságot, azt igy annál mélyebben bevéshessék az érdekeltek szívébe és lelkébe. Az ilyen példázati szövegek tárgyaihatása végett szükséges mindenekelőtt kitalálnunk azt az evangyélioini igazságot, melyet az illető parabola feltűntetni akar, a melyet némelyik határozottan meg is ad, mint a minő például Máté XIII. 18—23. verseiben a magvetőről ós ugyancsak ezen rész 36. s k. verseiben a konkolyról szóló példázatok bibliailag adott magyarázata; vagy a példázat végén tanulságképen áll az, mint például Máté XVIII. 23—25.-ben a könyörületlen szivű szolgáról szóló példázat tanulságaképen rnaga Jézus mondja, hogy az ő mennyei Atyja megbünteti azt, a ki meg nem bocsátja az ő atyjafiának ellene való vétkét szive szerint, — a tiz szűzről szóló példázat (Máté XXV. 1—13) végén pedig azt a tanulságot mondja ki Jézus: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok sem a napját, sem az óráját, melyen az embernek fia eljő"; ismét van olyan példázat, a melynek tanulsága abból az alkalomból vehető ki, amikor az mondatott; ilyen a tékozló fiúról való példázat, a melyet akkor mondott az Úr, mikor a farizeusok és írástudók zúgolódtak a miatt, hogy ő a bűnösöket magához fogadta és velők együtt evett, s a melyben ő azt akarta megtanítani, hogy öröm van a mennyben egy bűnös ember megtérésén ; végre van olyan példázat is, a melynek puszta tartalmából kell kitalálni annak mélyebb értelmét; ilyenek például Máté XIII. 44 - 46ban a mezőben elrejtett és megtalált kincsről s a drágaköveket keresett és talált kereskedőről való példázatok, a melyeknek értelme csak az lehet, hogy az evangyéliom drágább minden egyéb kincsnél s annak megnyerése végett föl kell mindent, a mi csak birtokunkban van, áldoznunk. Ha aztán előttünk van már a példázat vezérgondolata, szükséges dolog, hogy tisztán állítsuk magunk elé az egész képet és annak egyes vonásai természetét, a mire nézve okvetetlenül mindenféle természettani, bibliai és egyetemes történeti, régiségtani, földrajzi és más ilyen ismeretekkel kell rendelkeznünk. A mellett vigyáznunk kell arra, hogy