Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Csiky Lajos: A szorosabb értelemben vett egyházi beszéd; gyakorlati bibliamagyarázat és homilia

Szorosabb értelemben veit egyházi beszéd. 43 vonásokat és körülményeket sem és éles pillantással betekintünk a cselekvő vagy beszélő személyek benső életébe is: akkor az eseménynek vagy cselekvénynek egy olyan teljes, világos és élő képe tárul föl előttünk, melynek szemlélete gazdag anyagot ád nekünk az egyházi beszédben való tárgyalásra. Állítsuk aztán oda a huszadik század emberét a régen letűnt idők történelmi emlékeiből metszett tükör elé, s ennek képében láttassuk meg vele az 6 saját gyöngeségeit, fogyatkozásait, bűnét vagy csüggedt erejét ős erényeit: ez az ilyen szövegek alapján készített beszédek czélja és főfeladata. Csak arra ügyeljen a hitszónok, hogy a történetbe ne vigyen be semmit, ami nem történt, vagy nem bizonyosan úgy történt meg, tehát ne csináljon történetet; hogy beszédét ne ékesítse föl olyan pótlékokkal, a melyeknek a fölvételére semmi se jogosít. Egyik hitszónokunk kiadott művében Keresztelő János fogságáról beszélvén, élénk színekkel rajzolja le a nagy próféta börtönét és büntetése módját, hogy alig-alig tévedt be oda a sűrű rostélyokon át egy-egy napsugár, hogy a próféta szalmán fetrengett stb. stb. Hol vette ezeket az adatokat az illető hitszónok?! Hátha épen palotája egyik fényes termében tartotta Heródes elzárva az Ur nagy prófétáját?! Amilyen jogon ő beszélheti amazt, épen olyan jogon beszélhetem én ezt. De egyikünknek sem szabad ama történeti eseményt igy színeznünk, mert mindkettőnk részére hiányzik ehhez a történeti alap. A történeti szöveget, amint az az eddigiek szerint egészen természetes, vagy gyakorlati bibliamagyarázat, vagy homilia alakjában lehet egyedül feldolgozni, amikor is az abban foglalt eseményt lépésről-lépésre, egyik mozzanattól a másik mozzanatig menve tárgyaljuk s belőlük a hallgatók életére vonatkozó tanulságokat vonunk le. Az úgynevezett allegóriái magyarázat leginkább a történeti szövegeknél szokott előfordulni. Abban áll az, hogy mi a történeti eseményt, amely valamely szövegben foglaltatik, elismerjük ós érintetlenül hagyjuk ugyan, de azt, mint valamely benső gondolatot példázó eseményt tárgyaljuk s ez által egy közvetlenül a szövegben nem fekvő igazságot teszünk szemlélhetővé. Ilyen például ama, II. Móz. XVII. 10—16-ban leirt történeti esemény, hogy mikor Mózes fölemelte az ő kezeit, akkor az Izráel diadalmat nyert az amálékiták fölött, mikor pedig leeresztette, Amálek nyert győzedelmet: „mikor azért Mózesnek kezei elfáradtak volna, hozának egy követ és ő alá tevék, hogy arra ülne; Áron pedig tartja vala az ő kezét és mindkét kezeit felemelve tartá, mind napnyugtáig és megrontá Jósuó Amálókot stb." — ezt a történeti szöveget igen elmésen dolgozza föl egy hitszónokunk, hogy Mózes az állami rendet, a világi hatalmat, Áron