Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Csiky Lajos: A szorosabb értelemben vett egyházi beszéd; gyakorlati bibliamagyarázat és homilia
Szoiosabb értelemben vett egyházi beszid. 41 Ha pedig most már a szövegek különböző nemeit veszsziik tekintetbe, hogy ezen az alapon tűzzük tovább fejtegetéseinket, a szövegeket a legegyszerűbb, de minden tekintetben megállható módon igy osztályozhatjuk: tanitó, történeti és példázati szövegek. A tanitó szövegek egyszerű vagy képes nyelven, egy vagy több, de egymással összefüggő mondatban valamely hittani vagy erkölcstani igazságot akarnak kifejezni. Ilyen szövegek például egyszerű, nyelven ezek: „Isten lélek"; „elvész a nép, a mely tudomány nélkül való", vagy képes nyelven ez: „a ti beszédetek mindenkor kedvességgel mintegy sóval megs ,'zatott legyen" és főleg az elsőre, a kijelentésnek megszámithatatlan mennyiségű mondása. Van aztán itt olyan bibliai mondás, tehát szövegnek használható tétel is, a mely bár fontos felvilágosításokat tartalmaz a szentírási tant illetőleg, de az azt elbeszélt vagy leirt bibliai alak részéről nem forgott fenn az a világos szándék, hogy tanítson az által, hanem abban csak saját benső életének szabad nyilatkozatai tűnnek elő, a minők a bibliában előforduló imádságok, dicsénekek, Istent magasztaló mondások, áldáskivánatok, költői leírások és szivöinledezések. Az ilyen tanitó szövegeket aesthetikai szövegeknek is nevezhetjük. Ide tartoznak még szerzőik czélzata szerint a prófétai szövegek is, ámbár ezek, mint jövendő események előadása, bizonyos tekintetben rokonságban vannak a történeti szövegekkel is. A tanitó szövegek tehát rendesen egy igazságot foglalnak magokban, vagy ha többet is, mindenik esetben könnyen felfoghatók és érthetők azok Tárgyalásuknál mindig figyelembe kell venni azokat a körülményeket, a melyek között és a miért mondattak, mert e nélkül midőn sokszor meghamisíthatjuk a szentirat értelmét, nehezebben is tudjuk annak tanítását gyülekezetünk fennforgó szükségeihez alkalmazni. Ha már egy igazságot foglal az ilyen szöveg magába, akkor könnyű a hitszónok munkája, mert ha ugyan szövegszerűleg akar beszólni, az abban található igazságot teszi egyházi beszéde tárgyává, főtételévé. Ha például azt veszszük föl szövegnek: elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való\ itt természetesen nem lehet másról beszólni, mint a népek tudatlanság miatti haláláról s beszédünknek ez lehet a dispositiója: a tudatlanság veszélyt hoz a népekre , I. anyagi, II. szellemi tekintetben. Ha pedig több igazságot foglal magában a tanitó szöveg, akkor a legfőbb eszmét kell a többi közül kikeresni, a mely körül mint középpont körül forogjon a többi ós azokat amannak világositására vagy épen a beszéd részeiként is lehet használni, vagy ha a nehéz szövegből egy olyan főeszmét keresni ki, a
