Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Csiky Lajos: A szorosabb értelemben vett egyházi beszéd; gyakorlati bibliamagyarázat és homilia

38 Csiky Lajos. A szoros értelemben vett egyházi beszéd sokkal újabb keletű dolog, mint a gyakorlati bibliamagyarázat; amaz sokkal későbbi termény az egyházi szónoklás fejlődésének történetében, semmint azt egyelőre gondolnók. Az egyházi atyáknál s közöttük különösen Nyssni Gergelynél, Augustinusnál, de főként Chrysostomusnál találunk ugyan bizonyos egységre vitelt, de az egyházi beszéd tárgyalási módja, egészen a reformáczióig, egészen Melanchtonig kétségenkivül túlnyomólag analytikus. Augustinusnak a Zsoltárok s János evangyélioma fölötti magyarázatai, valamint Chrysostomusnak az újtestamentomi szentírás több könyve fölötti Homiliái, melyeket ők mind templomi gyülekezetek előtt tartottak, föltétlenül a legjobb példányok, melyek az ősidők templomi szószeki munkái közül hozzánk lekerültek. A kitűnőbb reformátorok is mesterek voltak a szentirat ilyen magyarázásában, különösen Kálvin, kinek kiadott munkái közül azok, a melyeket kommentároknak nevezünk, elsőben mint templomi szószéki bibliamagyarázat szerepeitek. Ez volt az eset Luther több iratával is. Különösen Melanchton kora után szükségessé vált azonban, hogy a protestántizmusnak a római katholicizmussal való nagy harczában a protestáns valláserkölcsi igazságok s azok alapja: a bibliai tételek ne csak magyaráztassanak, hanem, mint egy gyűjtő lencsébe szedetvén össze, csatarendbe is állíttassanak Ezt pedig jobban el lehetett érni szorosabb értelemben vett egyházi beszédek, mint gyakorlati bibliamagyarázatok által. Kétségtelen dolog, hogy a synthetikus egyházi beszédnek jelentősége abban állott és áll ma is, hogy védelmi eszköz az a protestáns egyházi szónok kezében a római katholikus egyház és annak szónokai által intézett rendszeres támadások ellen. Mint Mitrovics Gyula,, sárospataki volt gyakorlati theologiai tanár „Egyházi szónoklattan" czímű művében olvashatjuk, hazánkban a synthetica rendszer Kölcséry Sámuel által (1634—1667) lett használatba véve; ő volt az, ki először írt thémás predikácziókat, titulusnak nevezvén a thémát s arról ekképen nyilatkozván: „ha valaki abban megütköznék, hogy mindenik predikácziónak külön titulust adtam, arra azt mondom: én úgy tanultam s úgy szeretem, hasznosnak is Ítélem, mert az illendő titulus egészen kimeríti a dolgot s az olvasó mindjárt eszébe veheti, mit várhat onnét." Az ő nyomdokait követte Komáromy Csipkés György (1628—1678) és Némethi Mihály (1638—1689), mindketten tudománynak nevezvén el a főtételt. Mindakét tárgyalási módnak, úgy a synthetikusnak mint az analytikusnak, megvannak a maga előnyei és hátrányai. A szorosabb értelemben vett egyházi bes/.éd, a maga