Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Pröhle Károly: A főiskolai rendszeres theologiai seminariumok feladata és módszere

32 Prölile Károly. megnyilvánulásaira a szentírásban (p Pál apostolnál : Gah 2, 20; Róm. 8, 38. 39; I. Kor. 13, 1—3; 15, 7—10; I. Tim. 1, 15 16. stb.), a hitvallási iratokban (pl. kiskáté II. főrész, Luther magyarázatai szerint; a Melanchthon-féle hitvallási iratokban a „rettegő lelkiismeretről," az evangéliom vigasztaló erejéről stb. szóló helyek; szintúgy a többiekben), az egyházi énekekben, prédikácziókban stb. Ilyen és hasonló nyilatkozatokból ismerik meg a tanítványok azt, hogy itt tulajdonképen miről van szó, hogy mit jelent az, ha az egyéni keresztyén tudat magát közvetlenül fejezi ki. Miután azonban itt a keresztyén tannak tudományos kifejezéséről van szó, az egyéni keresztyén tudat is nem szónoki, sem költői, hanem tudományos, a felsőbb oktatás czéljának megfelelő dialektikus alakban fejezi ki magát. Midőn a seminárium vezetője erre tanítványait reá vezetni igyekszik, úgy magánál, mint tanítványainál vigyáznia kell arra, hogy a keresztyén tudatnak az a közvetlen kifejezése (melynek természetesen nem kell egyes-első személyben történnie) őszinte és világos legyen. A két értelmű homály, a hiú affektálás, a költői vagy szónoki frázis üldözendő — de nem inquisitionalis uton. Ε közben a tanárnak nemcsak didaktikai, hanem paedagogiai, sőt esetleg lelkipásztori tapintata is érvényesül, az utóbbi természetesen feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül. Az egyéni keresztyén tudat természetesen a különféle tárgyak szerint, a melyekre vonatkozik, nagyon különfélekép fejezheti ki magát; kifejezi egyéni benyomásait, tapasztalatait, melyeket egyrészt az isteni kijelentéssel s az ennek üdvhatását a jelenben (az egyházi közösségben) közvetítő ú. n. kegyelmi eszközökkel, másrészt a gyakorlati élettel, ennek az egyéni hit- és erkölcsi életet gátló vagy előmozdító tényezőivel való érintkezésben, magában vagy a közösségben, nyert és szerzett. Ez egyéni benyomásait ós tapasztalatait azonban a keresztyén éniség a tudományos tanrendszer illetőleg valamely egyestan kifejtésében csak annyiban fogja érvényesíteni, amennyiben azoknak a keresztyén tanrendszer objektiv történeti jellegű normativ forrásaival való érvélényeges összhangzatáról s a keresztyén tanrendszerre vonatkozó tudományos értékéről meggyőződött. Ezekben ismertettük vázlatosan a keresztyén ismeretforrások használatának és érvényesülésének módját a rendszeres theologiai semináriumi munkában. A hittani és az erkölcstani ismeretanyagnak különválasztását e munka közben a 17. és 18. oldalon megjelölt általános szempontok biztosítják. 3. A mi a keresztyén tan forrásaiból a tárgyalás alatt levő hittani vagy erkölcstani kérdésre, thémára vonatkozólag nyert ismeretanyagnak rendszeres feldolgozását illeti,