Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Pröhle Károly: A főiskolai rendszeres theologiai seminariumok feladata és módszere

A főiskolai rendszeres theologiai semináriumok feladata. 33 e tekintetben tartalmilag az illető théma által megjelölt s a feldolgozó által a keresztyén alapelv világításába helyezett tárgy, alakilag pedig a tárgynak megfelelő tudományos módszer irányadó. Itt van a helye annak, hogy a tanár közelebbről megismertesse tanítványaival a logikai módszertani eszközök használatának s a tárgyra való alkalmazásának módját. Világos fogalmi meghatározások, egységes alapon keresztülvitt áttekinthető partitiók, a lényeges sajátságokat biztosan megjelelő és elválasztó megkülönböztetések (distinctiók), biztos gondolatmenetben haladó következetesség — a rendszeres theologiai munkának is elengedhetetlen kellékei. Ezekre s az ezek iránti érzéknek tanítványaiban való felkeltésére a rendszeres seminárium vezetője kiváló gondot fog fordítani, a nélkül, hogy scholastikus formalismusba esnék. Ettől a tárgy „elevensége" iránti érzék óvja meg. Ezen utóbb említett formai kellékek megszerzése és kifejlesztése czéljából, de egyszersmind tartalmi érdekből felvehető a rendszeres theologiai semináriumok tárgykörébe oly müvek tanulmányozása is, mint pl. Hase Hutterus redivivusa, Schleiermacher hittana, Melanchthon „loci" ja s hasonlók. Tekintettel a rendszeres theologiának apologetikus feladatára rendszeres semináriumi tárgyalás alapjául vehetők oly művek is, mint pl. Luthardt apologetikus előadásai, esetleg az ellenfél közvetlen megismerése végett: Strauss, der alte und der neue Glaube, vagy Häckel, Welträtsel stb. Az erkölcstani semináriumban foglalhatna helyet esetleg a sociologiának újabban hangoztatott tanulmányozása. Magától értetődik, hogyamidőn a semináriumi tárgyalás alapját egy ily kész munka képezi, a tárgyalást rendszeres bírálatnak kell kisérnie. Bármily téren mozog is a rendszeres theologiai semináriumi munkálkodás, sem a tanárnak, sem a tanítványoknak nem szabad megfeledkezniük a keresztyén ismeretnek vallásos-erkölcsi jellegéről, arról hogy a mint ennek az ismeretnek megszerzése nem pusztán inteílectualis, hanem vallásos-erkölcsi feltételekhez van kötve, („credo ut intelligam") úgy az ezen ismeretben, és pedig a keresztyén tudományos ismeretben való gyarapodásnak is kell, hogy nem pusztán értelmünk, tudományunk fejlesztésére, hanem egyszersmind a keresztyén hitben és erkölcsi életben való gyarapodásunkra szolgáljon („intelligo ut credam".) Igaz, hogy ez már nem „tudományos" semináriumi munka, de e nélkül amaz alapjában véve élettelen, terméketlen marad (2. Tim. 3, 7.), s a kettő épenséggel nem zárja ki egymást, époly kevéssé, mint az a két főtényező, mely kell hogy épen a rendszeres theologiában s annak személyesitőjében a lehető legteljesebb harmóniában lépjen fel: keresztyénség ós tudomány. Pröhle Károly. Theol. Szaklap. IV. ivf. 3