Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Könyvismertetés

311 Könyvismertetés. Harsányi székfoglalója is egyik bizonysága annak, hogy a miről a külföldön már rég ideje heves vitákat folytatnak, a vallástanítás mai menetével és szempontjaival a gondolkodóbb em berekjj megelégedve nincsenek. Valamit kell tenni, hogy a kor szellemének követelményei vallástanításunkat elégtelennek, esetleg fölöslegesnek ne nyilvánítsák. De a teendőkre Harsányi nem tudott meggyőző erővel rámutatni. Lelkesen, szeretettel szól ugyan tárgyáról és óhajtásairól, de látszik, hogy még az ő lelkében sem alakult ki világosan a feladat, s különösen a kivitel módja. Mert nem annyira a tanításra kerüló anyagban magában, mint inkább a tanítás szellemében van a fő hiba. A római katholikus egyház rengeteg sok olyan dolgot tanít, ami homlokegyenest ellentétes a tudomány eredményeivel, sok nézete, felfogása kerül szembe a közönséges meggyőződéssel és mégis oly buzgósággal, oly lelkes kitartással, annyi odaadással hirdeti igazait, hogy hirdetésének gyümölcsöző hatását nemcsak egyháza, iskolája, hanem az egész társadalom, sőt a mi egyházunk is érzi a folytonos veszteségekben. Hogy iskoláinkban nem tudunk többé oly élő, igaz vallásos buzgóságot kelteni, mint még csak bennünk is keltettek a mi vezetőink, annak okát én egyelőre nem tudom másban látni, mint hogy ezelőtt a vallástanítást az intézetek közszelleme maga is támogatta, ma pedig a valláséra is csak egyik óra a másik mellett, a melyet tanár és tanítvány ép oly érdeklődéssel vagy közönnyel ül át, mint bármely nyelvi, vagy mathematikai órát. Hogy azonban e mellett a tanítás anyagán is lehetne és kellene sőt talán a módszeren is jó volna a mai viszonyok kívánta módon egyetmást, változtatni, azt én is készséggel vallom. De vallom azt is, hogy hitet csakis hittel kelthetünk, s hogy a vallástanítás sikere legfőkép és első sorban mindig a család szellemétől és a vallástanító egyéniségétől függ. Egyebekben elismetéssel adózom Harsányinak azért, hogy komolyan szól a komoly tárgyhoz és hogy a protestáns egyházak egyik legfontosabb kérdésére igyekszik a figyelmet terelni. Raffay Sándor. A „Biblische Zeit- und Streitfragen" második sorozatának 2. és 3. 4. száma fekszik előttünk. Amazt Oettli, greifswaldi tanár irta. Cime: „Die Autorität des alten Testaments für den Christen." (40 1.) Ára 54 fillér. Ezt a kettős számot Feine bécsi tanár írta: „Paulus als Theologe" cím alatt. (80. 1.) Ára 1.08 korona. Ezen kőt szára is teljesen megfelel a vállalat eddig megjelent füzetei jellemének. Oettli az ó testámentomi tudomány positiv irányú mivelői közt egyike az elsőknek. Az ujabbkori tudománynak szerinte kétségtelen eredményeit ő is elfogadja; de a szent írásnak, s így az ó-testamentomnak kijelentésszerüségőt igyekszik azokkal öszhangba hozni. Egyrészt a naturalistikus