Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Könyvismertetés

312 Könyvismertetés. evolutionismussal, másrészt a verbalinspiráció álláspontjával szemben igyekszik az ó- testámentom magasabb szellemi tekintélyét a keresztyén emberre nézve feltüntetni. Végül aztán kimutatja, hogy az ó-szövetség ezen becsülése megfelel az uj-testámentom tanúbizonyságának is. A másik füzet szerzője, Feine, már több nagyjelentőségű irattal gazdagította az uj-testámentomi theologiai irodalmat, mely mind Pál apostollal foglalkozik. Igy tehát ő a megfelelő szakember, aki hivatva van arra, hogy Pál apostolt a vallástörténeti irány néhány fiatal, romboló törtetőjének gyanúsításaival szemben a méltó védelemben részesítse. Először kimutatja, hogy Pál nem systsematikus, hanem theologus, azután felmutatja megtérésében theologiájának alapjait, hogy azután Pál apostol theologiájának egyes pontjait (tanát az istenről, christologiáját, a megváltás, a kiengesztelés, a megigazulás és a hit tanát) megvilágosítsa és végül Jézus és Pál viszonyának problémáját (a modern túlzásokkal szemben) higgadtan fejtegesse. „Es ist ein vergebliches Unternehmen, Paulus als zweiten Stifter des Christentums hinzustellen. Paulus wird bleiben, was er zu sein überzeugt war, Apostel und Knecht Christi." Hálával tartozunk e füzet szerzőjének, ki alapos philologus, hogy az Úr legnagyobb apostolának védelmére kelt alapos tudományosságának fegyvereivel és azt avval is le véljük róhatni, ha olvasóinkat ezen müvére különös nyomatékkal figyelmeztetjük. D. Gy.