Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Pröhle Károly: A főiskolai rendszeres theologiai seminariumok feladata és módszere

A főiskolai rendszeres theologiai semináriumolv feladata. 27 csak bizonyos tárgyalásmódja a keresztyénség vallási és erkölcsi igazságainak s ez az apologetikus tárgyalásmód kell hogy kiterjedjen nem csupán a keresztyén tanrendszer alapelvére, a bittan elvi álláspontjára s a hittani rendszer egyes részeire; hanem — a mennyiben a keresztyénség erkölcstani alapelvei s igazságai külön érdeklődés ós támadás tárgyait képezik — épúgy a ker. erkölcstanra is. Gyakorlati szempontból azonban bizonyos joggal követelhető az az apologetikának külön rendszeres tudományként való tárgyalása is. Bármelyik felfogáshoz csatlakozzunk is, jelenlegi feladatunkra nézve elegendő annak megállapítása, hogy a rendszeres theologia apologetikus feladata is szolgáltathat a rendszeres theologiai seminárium számára munka-anyagot. Mutatis mutandis ugyanaz áll az u. n. polemikára vonatkozólag is. A vallásphilosophia, bár a keresztyén hittant különösen elvi szempontból közelről érdekli, mint szorosabb értelemben vett philosophiai tudomány nein tartozik a rendszeres theologia körébe, melyet tehát a föntebbiekkel kimerítettnek tekinthetünk. Ezek után fennmarad még az a feladat, hogy a rendszeres theologiának itt kifejtett feladatára és tárgykörére alkalmazzuk a tudományos semináriumok feladatáról ós munkamódjáról általában mondottakat, mely alkalmazásnak eredményeként fog előttünk állani: III. A rendszeres thelogiai semináriumok feladata ós módszere. 1. Egyrészt a felsőbb oktatás és tanulmányozás föntebb értelmezett általános czélja, mely a theologiai oktatásra és tanulmányozásra is alkalmazandó, másrészt a rendszeres theologia által felölelt keresztyén tananyagnak gazdagságára s e tananyag tárgyalásánál figyelembe veendő szempontok változatosságára való tekintet a rendszeres theologiai tudományszakban is szükségessé teszi a tudományos semináriumi munkásságot úgy a rendszeres theologia előadójára, mint annak hallgatóira nézve. A mit az első részben a tudományos semináriumok feladatáról, munkamódjáról és jelentőségéről általában mondottunk, az egész terjedelmében alkalmazást nyer a rendszeres theologiai semináriumokra is. Ε helyen csak a következőket tartjuk szükségesnek a tárgyra alkalmazva ismételni: A rendszeres theologia előadója a semináriumokban bevezeti tanítványait a rendszeres theologiai tanulmányozás módjába, közelebbről megismerteti velük a két főágban fejlődő keresztyén tanrendszernek eredeti forrásait s azok