Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye

Magnus Aurelius Ca

ísiodorus Sei a'.or isagogikai gyűjteménye. 291 jönni, kell emendálni. Az az utasítása pedig·, moly egyik latin fordítás kritériumává a későbbi másikat teszi, egyenesen természetellenes. De mindezek mellett nagy érdeme marad öreg tudósunknak, hogy abban a korban ennyi józan érzéke és gondja volt a könyvek szövegének tisztántartása iránt. Nincs időnk ós módunk, hogy kísérletének értékét elődeiével összevessük, csak egy dolgot akarok itt kiemelni, s ez a következő: Mig Augustinus csak az U.-T.-ra nézve kívánja a latin fordításnak az eredeti szöveggel való egybevetését, az Ó.-T.-ra nézve pedig — felülve egy mondának — megelégszik a LXX.-val ), addig Cassiod. már itt is szükségesnek tartja — igaz, hogy csak utolsó sorban — a romlott szövegnek a héberrel való összehasonlítását s erre — mint fentebb láttuk — maga példát is adott. Fentebb azt is láttuk, hogy kritikai szabályai átnyúltak az ortliograpliia területére. Ε kapcsolat folytán szól e tárgyról is, melynek külön fejezetet (30-ik) s egy külön kis munkát (De orthographia) is szentelt. Már ismert complexioi és titulusai által a biblia szövegét részeki'e terelte. Most pedig pontok alkalmazása által a szöveget az összetett mondatok és részeik szerint elválasztván, valóságos interpunctiot hozott be, moly hármas, u. m. plena, media és subdistinctiot ismer, a szerint, a mint a pontot fönt, középütt, vagy alul alkalmazza. Ez interpunctío nem Cassiodorius találmánya. Donatus Ars gramaticajára utalja a tanulnivágyó olvasót, s Hieronymus példájára hivatkozik (Praef. és 12. c.), ki a világi tudományokból átvévén a kólonok és kommák szerinti elválasztást, fordításában alkalmazta. Cassiodorius is keresztülvitte a zsoltárok codexében. hogy ezáltal a nótáriusoknak, kikre a többi codex ilyen módon való kijavítását bizta, mintát adjon, Hieronymus fordítását is igy íratta le. Itt nyílik alkalom, hogy az ő orthographiai munkásságával is megismerkedjünk. Sokat foglalkozott ezzel és a vele összefüggő nyelvészeti stúdiumokkal, melyekhez azt a codexet is összeállította, moly Donatus Ars-át, az etymologiáról szóló könyvet és Sacerdosnak a schemákról szóló művét tartalmazta. (Ortn. praef.) Bántotta az, hogy a latin orthographia annyira ingadozó, bizonytalan. De még egy különös oka is volt. A codexek szövegének javításával, melyet csak a legtanultabb barátokra kívánt bízni, összetartozik azoknak másolása, sokszorosítása is, melyet általános foglalkozásul óhajtott kitűzni a kolostorban. Lelkes *) Latini ergo codices V. T. si necesse fuerit, Graecorum auctoritate emendandi sunt et eorum potissimum, qui cum LXX. essent,"ore uno interpretati esse perhibentur. Libros autem Ν. T, Graecis cedere oportere non dubium est. De doctr. Chr. II. 15.