Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye
292 Marton Lajos. szavakkal magasztalja az antiquariusok 1), vagy librariusofc munkáját, mely a legszebb és a szerzeteshez legméltóbb kézimunka, melyből mind magára, mind másokra áldás fakad, íme a középkor könyvmásoló barátjainak ősei a vivariumi kolostorban! Még a könyvkötők és díszítők sem hiányoznak. Innen vették a bencések a példát, melynek követésében oly fontos culturmissiót teljesítettek. Különösen a szentírás gondos másolását köti szívökre. „Tot enim vulnera satanas accipit, quot antiquarius Domini verba describit." És pedig egy kis nád segítségével, melylyel egykor a Sátán az Ur fejét verte szenvedésekor. De hogy helyesen másolhassanak, sőt a másolt szöveg hibáit is tudatosan elkerülhessék, közökbe adta a De orthographia című 12 fejezetes kis munkáját is, a fentebbi utasításokon kivül. Szerzetesei is nagyon kérték e mű megírására, melylyel Institutioit is kiegészítette. Ebben 12 régi latin orthographiai munkából vett részleteket dolgozott össze s értéke is ma épen abban rejlik, hogy más elveszett művek töredékeit is őrzi. Sajnos, e munkával sem foglalkozhatunk már bővebben, mivel még egy futó tekintetet kell vetnünk az Institutiok históriai vonatkozású s igy most minket kevésbbó érdeklő részeire, melyekben a 4 első dogmaalkotó zsinatról, egyháztörténészekről, (Josephus, kit második Liviusnak nevez, Eusebius és átdolgozója: Ruffinus, Sokrates, Sozomenus és Theodoretus, Orosius, Marcellinus, Prosper, Hieronymus és Gennadius, kiknek egymást kiegészítő munkáját (De vir. ill.) Cassiodorius egy corpusban egyesitette és a nyugoti egyháznak 5 kiváló alakjáról (Hilarius, Cyprianus, Ambrosius, Hieronymus, Augustinus) továbbá Eugipius ós Dionysius abbásokról, mint kiváló kortársakról. Kiegészíti e részt a kosinographia és az ebben kiváló auctorok ajánlása. Ε kettőnek körébe vág Computus paschalis c. kis irata, míg az egyháztörténelemben egy nagy munkát szerkesztett össze, História ecclesiastica tripartita címen !2 könyvben, a föntebb már említett Sokrates, Sozomenus, Theodorotus műveiből, kik az Ensebius elejtette történeti fonalát különböző önállósággal és értékkel tovább vitték az 5. század 3. 4. tizedéig. Ε munkákat Cassiodorius egyszorűen kivonatolta — hol egyiket, hol másikat követve 2) Epiphanius fordítása alapján. A gyakorlati szükség által termelt kézikönyv, mely Rufinus Eusebius átdolgozásával együtt használatban volt az egész középkoron át. Ma már egyéb jelentősége nincs, mivelhogy forrásai is megvannak. ') De antiquariis et commemoratione Orthographiae. (30. c.) 2) Ebből sok ellenmondás és zavar támadt.
