Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye
290 Marton Lajos. ben állhatnak, A szöveg mutatja meg, milyenben. Tehát nem kell változtatni, valamint az olyan szavakat sem, melyek képes, de esetleg homályos értelműek. A magyarázó dolga megvilágítani őket. A mondat-, alak- és hangtanilag szabálytalan kitételek is meghagyandók, ha több régi codex tanúskodik mellettük. Ε negativ pontokat a mai textuskritika is elfogadhatja, még ez utolsót is, bibliai szövegről lévén szó, csak az indokolásai hangzanak néha furcsán, sőt az előzményeknek elienmondólag. 1) Positiv irányban is ad tanácsokat, hogy miként kell emendálni 2). Ezek többnyire a szöveg kisebb hibáira szorítkoznak s néha belevágnak a föntebbi utasítások tilalmas területébe. Kiigazitandók a praepositiók helytelen vonzatai; a declinatio- s coniugatiobeli nyilvánvaló hibák, — (ubi tamen sacra non impugnat auctoritas), meg nem felelő esetek, idők; az egyes rokon betők (a, ae; b, v; d, t; o, u) felcseréléséből előállt szabálytalanságok, a felesleges, vagy kimaradt aspiratio, vagy a jóhangzással ellenkező mássalhangzótorlódásokj melyeket a nyelv az assimilatióval simít el. — Ezekhez jó mintát találnak az emendált codexekben. Ha pedig „aliqua verba reperiuntur absurde posita", akkor forduljanak Hieronymus emendatiójához, vagy az ő saját fordításához (Vulgata) 3) vagy — mint Augustinns ajánlja, a görög pandecteshez, sőt — s ez a legfontosabb — magához a héber szöveghez ós annak tudósaihoz is. „Decet enim, ut unde ad nos venit salutaris translatio, inde iterum redeat decora correctio". Egyéb auctorok műveit a világi tudományok mestereinek módja szerint kell javítani. És ahol íráshibák fordulnak elő náluk, bátran kiigazíthatók, mert fel lehet tenni, hogy ez ékesenszóló férfiak megtartották a nyelvtani szabályokat. Ε szabályok sok pontban ingadozók és részletességük mellett is hézagosak, elégtelenek, mert hiszen az emendatiora nem a szabályok ismerete, hanem a nagy aparatuson, a nagy tudáson, a műben való elmélyedésen alapuló éles megfigyelés és józan ítélet képesít. Az a nagy megkülönböztetés is, melyet ő vallásos indokból, az emendatio szempontjából a biblia és egyéb művek között tett, tudományosan nem igazolható, mert hiszen végeredményében mindegyiket a maga Charaktere szerint, melylyel a kritikusnak tisztába kell ') Pl. Corrumpi siquidem nequeunt, quae inspirante Domino dicta noscuntur. Ld. alcább is! 2) Hét pontban foglalta össze szabályait mindkét részben. 3) Az a nézet, hogy Cassiod. már a megromlott Vulgata javításán fáradozott, épen e ponton szenved hajótörést. Hogy javíthatta azt, amit épen kritériumul állit oda ?
