Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Pröhle Károly: A főiskolai rendszeres theologiai seminariumok feladata és módszere

A főiskolai rendszeres theologiai semináriumolv feladata. 25 ezen személyes meggyőződésének kifejezésével csak annyiban számithat elismerésre a mennyiben annak a másik két forrással, különösen a szentirással, mint normával való lényeges összhangzatát kimutatni képes. Mind a három föntebb említett tényező (1. a szentírás, 2) az egyházi tanhagyomány, 3.) az egyéni hittudat) ugyanis a rendszeres theologiára néz\

re nemcsupán mint források, hanem egyszersmind mint normák is jönnek számításba és pedig a jelzett sorrendben. A reformáczió ú. n. „alaki" alapelvéhez maradunk hivek, a midőn a keresztyén tanrendszer normái között a szentírást az első helyre teszszük. A szentírásnak ezen elsőrangú normativ tekintélyét határozottan fenntartjuk annak tendentiozus lealacsonyitásával szemben ; de azt nem külsőleg kötelező, törvényszerű, holt tekintélyként, hanem az igazság belső erejével épúgy meggyőző mint felszabadító, élő tekintélyként fogjuk fel s nem a szentírás keletkezését vagy qualitásait illető történetellenes dogmatikai postulatumokra (a régi inspíratióelmélet), hanem a szentírásnak lényeges tartalmára, az isteni üdvkijelentésre, az evangyéliomra, a Jézus Krisztusra alapítjuk. A szentírás normatív tekintélyének ily (másik munkámban részletesebben kifejtett) felfogása adja meg az irányt a szentírásnak helyes használatára nézve a keresztyén tanrendszer kifejtésénél. — A szentírás után másik sorban mint norma normata az egyházi tanhagyomány jön tekintetbe, „quia et quatenus cum sacra scriptura consentit." Az egyházi hitvallásokhoz sincs a rendszeres theologia külsőleg, hanem csupán belsőleg kötve; nem az alak, hanem a tartalom, nem a korral változó theologia, hanem a lényeges vallási tartalom az, a mi bennük maradandó becsű és irányadó. - A rendszeres theologus egyéni keresztyén tudata, mely a keresztyén tannak egyrészt a szentírásban, másrészt a tanhagyományban feltáruló gazdagságát s nagyjából egységes, következetes fejlődését megismerte, nem érzi sértve magát, ha normativ érvény tekintetében utolsó helyre jut. Mint közvetlen forrás így is megőrzi bizonyos önállóságát úgy a szentírás, mint az egyházi hagyomány tanfogalmával szemben, sőt ha elég élet- és erőteljes, esetleg oly új elemeket vihet bele a keresztyén tudományos tanrendszerbe, melyek azt akár egészében, akár egyes részeiben a fejlődés útján hathatósan előbbre viszik. R három normativ forrással a rendszeres theologia ú. n. forrásainak köre ki van meritve, a mennyiben a tudomány (philosophia, vallástörténet, természettudomány stb.) és az élet által iiyújtott természetes (nem keresztyén eredetű) ismeret-elemek is, melyek a keresztyén tan egyes részeinek megvilágítására vagy a keresztyén vallásos erkölcsi világ-