Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye

276 Marton Lajos. mely a kor történetére nézve közvetlen forrás. Ε munkák tulajdonkép tárgyunkra nem tartoznak, de egyfelől a szerző jellemzése, másfelől a hunősökre való vonatkozásuk szempontjából nem mellőzhettem egészen őket. Közelebb visznek célunkhoz azok a munkák, melyeket akkor irt, mikor a góth birodalomnak Justinianus császár csapásai alatt való megrendülése ős végbomlásnak indult politikai viszonyai következtében, hanyatló erővel ós tekintélylyel vitt állami hivatalait letette és kolostori magányba vonult. (539 — 540). Az átmenet e korszakát a De anima c. 12 fejezetes kis munkája képezi, mely félig philosophiai, félig theológiai szempontból a lélek lényegét, tulajdonságait, eredetét, székhelyét, erényeit s halál utáni állapotát vizsgálja bibliai és philosophiai theologiai olvasmányai alapján. A vallásos öregember önmagába mélyedése ez, mely a Scyllaciummal szomszédos Vivariumba vitte, hol a maga birtokán és költségén kolostort épittet s abba vonul, nem azért, hogy pihenjen, hanem, hogy aki eddig életét egy földi úr szolgálatának szentelte, ezentúl á mennyei Úrnak szolgáljon. Irataiban

1) mindig nagy lelkesedéssel emlékezett meg az Ion tenger öblénél fekvő szülőföldje természeti szépségeiről és gazdagságáról, halas tavairól, (vívaria) melyeket még ifjú korában bruttiumi és lucaniai kormányzósága idején csináltatott, melyekről a helység is nyerte Vivárium nevét, míg a mellette emelkedő hegyről Castellumnak is neveztetett"). Mintha sejtette volna, hogy öreg fővel ide tér vissza. És pedig olyan tervek megvalósítása végett, melyeket régóta szeretettel ápolt, de a nehéz politikai, majd háborús viszonyok miatt mindeddig ki nem vihetett. Régóta bántotta annak tapasztalása, hogy az italiai papság műveltsége és theologiai képzettsége igen alacsony színvonalon állott s hogy inkább mesterségként, mint tudományos alapon tanulták és gyakorolták szent hivatalukat. Italiában s általában Nyugaton egy sem volt olyan hires theologiai iskola, milyen pl. Keleten az antiochiai, alexandriai és nisibisi. Ezért az italiai papok közül, ha akadtak is kiváló egyházkormányzó püspökök, tudósok nagyon kevesen. A nyugati egyház tudós theologusai: Tertullianus, Augustinus, Hieronymus stb. nem közülük támadtak. Ezért ő már korábban igyekezett Agapetus pápával Rómában, hol a világi tudományok még mindig virágoztak

3), egy theol. főiskolát állítani fel, de a háborús viszonyok meghiúsították tervét.

4) Most végre elérkezettnek látta az időt, melyben, habár sze') Var. XII. 15. Inst. div. litt. 29. ') Innen a kolostor Monasterium Vivariense vagy Castelliense. 3) Var. I. 39. IV. 6. VIII. 12. 4) Inst. div. litt, praefatio.