Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye

Magnus Aurelius Ca

ísiodorus Sei a'.or isagogikai gyűjteménye. 277 rényebb keretek között, megvalósítsa. Encyklopaedikus műveltsége, praktikus észjárása, nagy tapasztalata, vallásos lelkülete, a világ hiúságairól való lemondása, még cselekvésre képes, munkára vágyó testi és lelki ereje, nagy neve, tekintélye és vagyona a legalkalmasabb emberré tették őt e feladat megoldására. Működésének nemcsak ránk nézve legérdekesebb, hanem hatásaiban is legértékesebb része most kezdődik. Cassiodorius vallásos coloniájáből új irány, új szellem indult ki, mely a szerzetesi életnek is nagyobb tartalmat adott s művelődéstörténeti szempontból is nagyfontosságú. Mig ugyanis eddig a szerzetesség Pachomius (f 345.) és N. Basilius (f 379.) szervező munkássága folytán keleten, Cassianus (f 435 körül) és Nursiai Benedek (488—543.) alapításai, munkái, illetőleg regulái által nyugaton csak az askesis, kegyesség ós könyörület műveinek (ima, böjt, bibliaolvasás, kegyes elmélkedés, szegények és betegek ápolása) gyakorlását tűzte ki feladatúi a megélhetést biztosító földművelés és kézimunka, mint alapfoglalkozás mellett, s tudományos foglalkozás és tanítás csak annyiban szerepelt a kolostorokban, amennyiben a biblia ós a kegyességi művek olvasásához az írás-olvasás ismerete s az ezzel nem bíróknak megtanítása okvetlen szükséges volt: addig Cassiodorius a szokásos kegyességi gyakorlatok épségben hagyása, sőt buzgó ajánlása mellett főkötelessógül mégis a theol. és világi tudományok ápolását s művelését tűzte ki szerzetesei elé s testi munkára csak a tanulatlanabb s tehetségtelenebb tagokat útalta. Kolos torát tehát iskolává, a tudományok műhelyóvó, sőt ebben a korban asylumává tette, melyben ő maga mint fó'-főmagister

1) működött haláláig. Ε messze kiható következményekkel járt kezdeményezés dicsősége tehát az övé, a korabeli és későbbi rendek, — a bencések is'

2) — csak az ő példáját követték. 4) Sokat vitatták, Cassiodorius abbása volt-e kolostorának, vagy nem. Ο maga sehol sem nevezi magát annak. Akik állítják, pl. Garet (Vita Cass. 19. 1.) a monachi tnei és monasterium meum (a De orth. praefatiojában) kifejezésekre támaszkodnak. Erősebb érvük van a tagadóknak az Institutio 32. fejezetében, (mely munkáját Cassiodorius a De orth. praef.-ban a kolostorban készültek közt második helyen említi, de előbb befejezte (543—4), mintáz első helyen álló nagy zsoltárkommentárt; élete végén azonban újra átdolgozta v. ö. Praef. 4.21.30. cap.) hol Chalcedonius és Geruntius abbásokhoz írt intései olvashatók. Az előbbiek ebből csak azt következtetik, hogy később lemondott abbási hivataláról. Előttem nem fontos, abbás volt-e vagy nem. Ο több volt ennél, 6 tulajdonosa és szellemi vezére volt kolostorának, ki méltán mondhatá: monachi mei és monasterium meum, bár egyébként ő is csak szerzetes volt. 2) Régi vita folyik a felett is, hogy Cassiodorius Benedek reguláit alkalmazta-e kolostorára, tehát bencés volt-e, vagy nem. A kérdésnek fontosságot és érdeket tulajdonképen kezdeményezésének dicsősége ad, melyet a vitázó felek álláspontjuk szerint a bencés rendnek vindikálnak, illetőleg attól