Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye

Magnus Aurelius Ca ísiodorus Sei a'.or isagogikai gyűjteménye. 275 Theodorich törekvéseit, ki Italia határain is túlterjedő biro­dalma kétféle lakosságának, a hódító és hódított népnek, fajban, nyelvben, műveltségben és vallásban (a góthok aria­nusok, a rómaiak katholikusok voltak) mutatkozó ellentótét s egymás iránt érzett természetes ellenszenvét legyőzni s kiegyenlíteni igyekezett, hogy ezáltal birodalmát a békés fejlődós útjára terelje. Soha a római culturát és intézményeit jobban meg nem becsülte senki, mint Theodorich, ki igye­kezett ezt a góthokra is kiterjeszteni. Udvarába hivta az ország legjelesebb tudósait, köztük Cassiodorius Senatort, ez encyklopaedikus műveltségű s kiválóan gyakorlati érzékű diplomatát, ki e tulajdonainál fogva a két nép közti közve­títésre különösen alkalmas volt. Mikor a góth uralom a római nép intézményeit, nyelvét, vallását tiszteletben tartva hatalmát is egy lelkestől-testestől római államférfiú által gyakoroltaikkor ennek nagy reménye lőhetett a két nép olyan egybeolvadásában, mely tulajdonkép a góthok beolvadását jelenti a római államba. Ε körültekintő, okos politika szol­gálatában áll ekkori irodalmi munkássága is. A Chronika listáiba, melyeket a historikusok műveiből állított össze, melyek Ádámtól 519-ig terjednek, a góth korszakot egysze­rűen a római történet folytatásaként kapcsolja be. A De origine actuque Getarum (12. könyv) cimű történeti mun­kájában, mely elveszett s csak Jornandes vagy Jordanes ravennai góth püspök (451.) De Getarum sive Gothorum origine et rebus gestis c. szabadon készített kivonatában 1) maradt fenn, a góthok történetét rokonszenves világításban tárja a rómaiak elé, hogy a róluk táplált balvéleményüket eloszlassa 2). Variarum libri XII. pedig az ő államférfiúi szolgálata alatt általa concipiált s a király, vagy a saját nevében kiadott rescriptumok gyűjteménye, (számszerint 400), *) Ebben a hunokról és Attiláról sok érdekes följegyzés van, köztük a Hunnivár neve, (52. cap.) továbbá az eredetükre és külsejükre vonatkozó ismert gyalázkodások: -Quas (Aliorunmas = Aliorunas, Alrunas) spiritus immundi per eremuni vagantes dum vidissent et earum se complexibus in eoitu miscuissent, genus hoc ferrocissimum edidere; quod fűit primum inter paludes minutum, tetrum aique exile, quasi hominum genus, nec alia voce notum, nisi quae humani sermonis imaginem assignabat. Tali ergo Hunni Stirpe creati ..." „Nam et quos bello forsitan minimé superabant, vultus sui terrore nimium pavorem ingerentes terribilitate fugabant, eo quod erat eis species pavenda nigredine, sed velut quaedam, si dici fas est, deformis ossa: non facies, habensque magis puncta, quam lumina . . „Maribus ferro genas secant . . ." Exigui quideni forma, sed arguti, moribus expediti et ad cquitandum promptissimi: scapulis latis et ad arcus sagittasque parati, firmis cervicibus et in superbia semper erecti. (24. c.) Mivel maga a kivona­toló megjegyzi Praefatiójában, hogy csak emlékezetből kivonatol s egyetmást maga is belevegyitett, (plura in medio mea dictatione permiscens), e helyeket épügy, sőt nagyobb joggal lehet neki, mint Cassidoriusnak tulajdonítani. ') Var. IX. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents