Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Kovács Sándor: Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt

Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt. 269 türelmetlenség határozott hadizenete. Jogelvük az erő és a hatalom birtoka; törvényekre csak a protestánsok miatt hivatkoznak, hogy ellenvetéseiknek törvényes formája és alapja teljesen ne hiányozzék. Álláspontjuk tudományos igazolását az Opusculum Theologicum cimű könyv foglalja magában, amelyet a legtüzesebb és türelmetlenségéről hírhedt egri püspök, gróf Erdődy Gábor íratott, és saját tekintélyének védelme alá helyezett

1). A munka főkép azt a tételt bizonyítja, hogy a világi hatóság, tehát az anyagi hatalom (király, város, földesúr) a hit és lelkiismeret kérdéseiben korlátlanúl és felelősség nélkül intézkedik, ennélfogva az eretnekség kiirtásának semmi törvényes, komoly akadálya nincsen. Az eretnekkel szemben az erőszak teljesen jogos fegyver. Aki meg nem hajol, bujdossék ki (természetesen javai nélkül) az országból. A könyv irója előtt az igazi katholikus uralkodó eszménye II. Ferdinánd és XIV. Lajos, a lelkiismereti kényszer e két világhírű alkalmazója. „Sohasem szenvedett a keresztyén egyház annyit a pogányoktól és hitetlenektől, mint az eretnekektől". Nyiltan hirdeti, hogy a legszelídebb fajta eretnekségben is benne rejlik a pártütés csirája és a nyugalom, béke csupán kiirtásuk árán lehetséges. Példa rá Csehország. Szakasztott ezen a nyomon jár a bizottság katholikus része. Fölterjesztésük első pontja szerint a birodalom nyugalma és a lakósok egyetértése a vallás egységétől függ. A vallás egysége a birodalom ereje, a vallások különbözősége a birodalom bomlása. „Semmi nem köti annyira a fejedelemhez a népek lelkét, mintha szívvel-lélekkel egy vallást követnek". Ε programm ép oly határozott és követelő, mint XIV. Lajos korának egy elhíresült szálló igéje: „Egy király, egy törvény, egy hit". Ε tan következése nem lehet más, mint az eretnekek kigyomlálása. Követelik minden vallásügyi törvény eltörlését, mint a nantesi edictummal történt. Mivel a király vallása feltétlenül s örök időkre szabályozza az alattvalók vallási meggyőződését, külön vallásügyi törvények fölöslegesek is, károsak is, mert a királyi hatalom akaratát korlátozzák. Ez az elvi alap, azonban legel fogú ltabb hivei is érzik, hogy a vallásügyi kérdéseket még sem lehet ebből a szempontból bírálni, hanem a törvények alapján. így tehát hozzáláncolták magukat az 1671., 1687. évi törvényekhez, az explanációkhoz, éppen azon intézkedésekhez, amelyek ellen a protestantizmus menedéket keresett. Tárgyalás közben ez alaphoz a katholikusok épp oly állhatatosan ragaszkodtak, mint a protestáns fél a maga pontozataihoz. Szóval a királyi akarat oldhatta csak meg hatalmi szóval a szövevényes kérdést. J) Opusculum Theologicum, in quo quaeritur: An et qualiter possit Princeps, magistratus, Dominus Catholicus inditione sua retinere Haereticos; vei contra poenis eos aut auxilio ad fidem Catholicam amplectendam cogere. (Nagy-Szombat, a jezsuita akadémia betűivel. 1721). The«!. Szaklap. IV. éri. 29