Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Kovács Sándor: Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt
Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt. 267 és kiinduló pont. A katholikusok szerint ez nem tartozik a bizottság hatáskörébe, mert az 1715. évi XXX. t.-c. a jogi alapot elegendőképen tisztázta s pusztán csak annak megállapítására hívatott egybe, vájjon a protestánsok egyes panaszai az 1681. évi XXV—XVI., az 1687. évi XXI. t.-c., a végrehajtásukra kiadott királyi rendeletek szempontjából valóságos sérelmek-e, vagy pedig jogtalan követelések. Világos ennélfogva, hogy a két fél nem juthatott közös megegyezésre; a tanácskozás, a meggyőződések és okok kölcsönös feltárása, mérlegelése nem hogy enyhítette volna ellentétüket, sőt még inkább fokozta. A király végre látván a bizottság munkájának eredménytelenségét, junius hóban, az aratást adva okul, egy időre elhalasztotta az üléseket. Augusztus hóban újabb halasztás történt, azonban, midőn a bizottság több hónapi szünet után Pozsonyban folytatta a tanácskozást, a küzdő felek épp oly hévvel és ingerültséggel csaptak össze. A megegyezésnek utolsó reménye is szertefoszlott. Rájöttek, hogy egymást meg nem győzhetik s az egész aktagarmadává nőtt munkálatokat fölterjesztették a király elé ítélet és határozat végett. A bizottság munkálkodása a vallásügyben tehát épp úgy zátonyon akadt, mint az országgyűlésé. Alkotmányjogi szempontból is nagyjelentőségű eset volt ez, mert a vallási gyűlölet féktelen lobogása miatt a királyi hatalom hatásköre egyre terjedt s éppen a nemzet felségét (szuverénitás) képviselő országgyűlés rovására. A pesti és pozsonyi bizottság irományai fölöttébb érdekesek reánk nézve. Nem a replikák és duplikák éleselméjüsége, találó volta, a jogászi fogások miatt, hiszen sikerök nem volt^ hanem azért, mert ezekben az irományokban találjuk meg a katholikus és protestáns ρ ári, álláspontjának tüzetes kifejtését. Itt látjuk, hogy mind a két fél vezérei nagy célok felé törnek s a részletkérdésekben itt-ott engedékenységre is hajlandók az elvi győzelem fejében. A protestánsok régi békekötésekre, kir. hitlevelekbe foglalt törvényekre alapították kívánságaikat. 1) Mindegyik pont a lelkiismereti szabadság egy-egy megtámadhatatlan alkateleme. 1. Mindenki szabadon gyakorolhassa vallását az országban, akármilyen rendű, nemes, polgár vagy paraszt legyen; ebben senki ne háborgassa, papokat szabadon tarthasson. 2. Mindenki szabadon járhasson a nemes urak udvari templomába nagy messzeeső falvakba is istentiszteletre s ezért büntetés ne érje. 3. Senkit se kényszerítsenek hite változtatására; senkinek se ') Marczali Henrik a Magyar Nemzet Tört. VIII. kötetében a vallásügyekről szólva azt vitatja, hogy a magyar törvényhozásnak joga van régibb törvényeket megváltoztatni (bécsi és linci béke), még akkor is, ha az országgyűlés egy része ellentmond. Ámde e vallásügyi törvények elismertettek alapjogoknak, amelyek szerződésjellegűek, s a királyi hitlevelekbe is bejutottak. A változtatás joga ily törvényeknél nem fektétlen és nem korlátlan.
