Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Kovács Sándor: Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt
266 Kovács Sándor. azonban merőben formális diadal volt ; tárgyi tekintetben semmit ki nem vívtak, sőt a Carolina Resolutio az eskü kérdésében a katholikus álláspontot fogadta el 1). Károly nem tartott több országgyűlést s így a katholikus és protestáns párt álláspontja közt képződött természetes ellentét többször nem fajult ily mély szakadássá. 1715 és 1728 közt a harc az úgynevezett pesti commissióban folyt, amelyet a király javaslatára a vallásügyi sérelmek megvizsgálására és elintézésére küldött ki az országgyűlés. (1715: XXX. t-cikk.) A bizottság elnökévé gróf Koháry István országbírót, az udvar régi kipróbált hivét választották meg s tagjai között szép számmal voltak protestánsok is, így például Ráday Pál, Kenessey István, Okolicsányi Pál, Szirmay Miklós, Vay László, Hellenbach János báró, Révay Mihály báró, akik mind hitsorsosaik vezéremberei közé tartoztak. A számító és óvatos Révay utóbb a katholikus hitre térvén, helyét Zay Andrással töltötték be. Az elhalt és lemondott tagok helyére újak gyanánt Patay Sámuel, Zmeskál, Török István, Szirmay Tamás stb. kerültek. A bizottság éveken át nem tudott összeülni; a török háború lefoglalta a kormány és a nemzet figyelmét; a szavójai herceg fényes diadalai egy időre minden más ügyet kizártak a közérdeklődésből. Végre öt esztendő múlva, 1720 julius 12-én, amikorra a tagok harmadrésze elhalt, részint hivatalvállalás következtében leköszönt, a köznyugalom és egység helyreállítása végett megparancsolta a király a bizottságnak, hogy november 1-én Budán kezdje meg működését. Az első ülést azonban mégis hónapok múltával, a következő esztendő március havában (márc. 3.) Pesten tartották. (Hosszú idő óta ekkor kezdett Pest ismét az ország egyik központja gyanánt szerepelni.) A protestáns urak, akikbe a királyi szándék bizalmat és reményt lehelt, örömmel gyülekeztek össze. Bizton hitték, hogy a bizottság minden sérelmükért elégtételt szolgáltat s az eredmény a letűnt idők minden szenvedését elfelejteti velők. Azonban már a tanácskozás kezdete kigyógyította őket ábrándjaikból. A bizottság megtagadta azt a kérésöket, hogy az ülések ideje alatt Pesten protestáns istentiszteletet tarthassanak, nyilván arra hivatkozva, hogy az országos bizottság nem sértheti meg Pest városa kiváltságlevelét. Azt remélték, hogy a felvilágosultabb katholikusok mellettök lesznek és nem állják el jogos kívánságaik teljesülésének útját, számítottak a királyi biztosok pártatlanságára, azonban meggyőződtek, hogy támasz nélkül, szövetségesek híján kell harcolniok jogaikért, törvényes szabadságukért. A protestánsok nagy, országos, elvi jelentőségű sérelmeiket akarták legelsőbb tárgyaltatni, hogy a részletes panaszok elintézésére meg legyen a szükséges jogi alap ') Az egész vitának részletes leírását adja Ribini id. művében. II. 204— 216. 1. Ugyanott található a királyi leirat hiteles szövege, Acsády Ádám veszprémi püspök, királyi kancellár ellenjegyzésével.
