Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Kovács Sándor: Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt

258 Kovács Sándor. ján akarta orvosolni, fellélekzett az agyonüldözött protestantizmus. A szatmári béke után azonban újra megszállta a szíveket az aggodalom. A majthényi síkról hazaszéledt kurucok érezték, hogy a győzelmes párt nem elégszik meg azzal, hogy a nyolc esztendős nemzeti mozgalom elszenderűlt, hanem megtorlást követel. Az Esterházyak, Csákyak, Illésházyak készségesen segédkeztek volna a megbékélt pártosok zaklatásában. Pálffy Jánosra és Károlyi Sándorra, a két szemben álló fél bizalmi emberére hárult az a hivatás, hogy .a szatmári kötés erejét megóvja s a boszúvágyók hevét, indulatát mérsékelje. Tanácsukon indúlt Eleonóra császárné is, I. Lipót özvegye, aki lecsendesült országot akart átadni fiának, Károlynak. Egyik-másik vérmes udvarpárti azt kezdte feszegetni, hogy a békekötés érvénytelen, mert magyar törvények szerint a király távollétében a nádort illeti a felségjogok gyakorlása s így a békekötés is. Károly, az új király, bár jogilag elismerte a magyar álláspont törvényszerűségét, tanácsosabbnak tartotta, ha nem elfogúlt pártembert választ helyettesül, aminő Esterházy nádor volt, hanem ideiglenesen anyjára bízza az ügyek intézését. Május 26-án megerősítette a kurucokkal kötött egyességet s ezzel a paciíikáció dőnthetetlen érvényűvé lett. Pálffy és Károlyi diadalt aratott a kapzsi nádor, kancellár és itélőmesterek cselszövései felett, akik már előre örültek a sok jószágkobzásnak, hűtlenségi pörnek

1)· Kihirdette az országgyűlést s eléje utalta az összes sérelmeket. Károlyt a magyarság megoszlott lélekkel várta haza Spanyolországból, ahol V. Károly és II. Fülöp trónjáért harcolt a franciák és Bourbon Fülöp (V.) ellen. A protestánsok nem tudtak iránta fölmelegedni. Cserey Mihály, aki saját korának felfogását tükrözi Históriájában, azt írja róla

2), hogy „ebben a császárban minden virtus megvagyon, csak szintén mivel már tiz esztendőtől fogva Hispániában neveltetett, azoknak baromi zélusokat és a reformata religio ellen való gyűlölséget felette imbibálta és a jesuiták tanácsán jár, ahonnan, hanem ha Isten csodálatos gondviseléséből akadályt vet elejekben, nem remélhetünk egyebet persekuciónál". Az aggodalomnak és gyanúnak volt is alapja. Károly volt Lipótnak kedvesebbik fia; tőle jóval többet várt, mint az érzelgősségre hajló Józseftől, aki az elsőszülöttség jogán atyja koronáit örökölte. Még gyermekkorában elvitték a madridi udvarba, hogy ott öregedő nagybátyja előtt spanyol királlyá nevelődjék. A családi hagyomány, a szertartásokban kedvét lelő spanyol udvari környezet lelkébe oltotta azt a hitet, hogy a királyi hatalom feltétlensége isteni rendelésen alapszik s az alattvalók részéről oly hódolat illeti meg, mint Istennek helyettesét vagy megbízottját. A spa1) Károlyi Sándor önéletírása 100. és 104-105. lap. 2) Ujabb Nemzeti Könystár, I. folyam. 463-464. lap.