Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jézus születése
238 Raffay Sándor. 5 4Felkarolta szolgáját, Izráelt 1), irgalmasságra emlékezvén, 5 5amint megmondotta atyáinknak: Ábrahámnak és az ő magvának örökre. 5 6Mária pedig mintegy három hónapig maradt vele, s azután visszatért házába. Jakab elbeszélése. 12. fejezet. Mikor a bibort meg a karmazsint elkészítette, elvitte a papnak. A pap megáldotta őt, mondván: — Mária, az Űr Isten felmagasztalta a te nevedet és áldott lész a föld összes nemzedékeiben! Mária megörült és törzsrokonához 2), Erzsébethez ment. Kopogott az ajtón. Ennek hallatára Erzsébet a karmazsint eldobta, az ajtóhoz futott, kinyitotta, s Máriát meglátva igy üdvözölte őt: — Hogy jutok hozzá, hogy az én Uramnak az anyja hozzám jön ? Mert lám a magzat ugrált és üdvözölt téged én bennem! Mária pedig megfeledkezve ama titokról, amelyet neki Gábor arkangyal mondott, az égre tekintett és azt mondotta: — Ki vagyok én Uram, hogy engem a föld összes nem zedékei áldani fognak!? És három hónapot töltött Erzsébetnél. De mert naprólnapra vastagodott, félt és hazament és elrejtőzött Izráel fiai elől. Mikor vele ezek a titokzatos dolgok történtek, Mária 16 éves volt. * * * Máriának Erzsébetnél tett látogatásáról csak Lukács és Jakab iratai tudnak. Mindkettő erősen magán viseli a célzatosság bélyegét. Jakabnál a pap is, Erzsébet is, Lukácsnál Erzsébet úgy fogadja Máriát, mint akinek titkát ismeri, s előre tudja, hogy a jövendőben kultusz tárgyává lesz. Sőt nevezetes, hogy Jakab szerint Mária egészen megfeledkezik a titkáról, s csak akkor veszi magát észre, mikor állapota változni kezd. Lukácsnál ellenben ótestamentomi töredékekből alkotott hymnust adnak Mária szájába, mellyel a vele történt kegyelmi tény fontosságát hirdeti. Mindkét elbeszélés 4) Némely szövegben a πιιΐς helyett νιος áll, ami szintén megállhat, mert Izraelt az Isten fiának mondja Deut. 14 1. Hos. 11 Zsolt. 80 l 6. 84 10 viszont szolgának mondja Jés. 41 8 — *) Erzsébetet némelyek Mária testvérének is mondják. Merx i. m. 2. Hälfte 186. — Hofmann i. m. 85. szerint Nicephoros unokatestvéreknek mondja őket.
