Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Könyvismertetés

Κ önyvismertetés. 233 Ilyen alkalmas associatiók létrehozására legcélravezetőbb eszközök a szemlélődő elmélkedés és a cselekvés. Eddig az elméleti rész s most következik ez általános törvényeknek a szellemi munkás, különösen a tanuló ifjú életére való alkalmazása. A .gyakorlati rész"-ben közelebből megvizsgálja szerző azokat a veszedelmeket egyenkint, amelyek a tanuló erkölcsi önállóságát fenyegetik és azoknak a segedelmeknek a lényegét, amelyeket ellenük akár önmagában, akár az őt környező társadalomban feltalálhat. A társadalmi tényezők között pedig az önfegyelmezésre leghatalmasabb szövetséges a ker. vallás, mely főfeladatául tűzte ki ,,az emberben levő állatiasság ellen való küzdelmet, azaz alapjában véve az akarat nevelését." * Ez a mű eszmemenete. Tulajdonképeni tudományos értéke csak az elméleti résznek van, mely önmagában egy jelentős psychologiai tanulmány. Szerző Ribot lelkes tanítványa s ügyesen használja fel a nagy mestere által összegyűjtött anyagot. Különösen ott, hol a lélek igazi mélységeire száll le. Legtöbb mag támad tatásnak volt kitéve művének azon részéért, hol a kötött- és szabad akarat elméletét bírálva a determinismusban egy uj elméletet fedez föl. Ε szakaszt ismertettem legkimerítőbben, mert tényleg ez köti le leginkább a szakember figyelmét. Több bírálója felhozza ellene, hogy Kant, Schopenhauer, Spencer s a szabadakaratot hívők elméletét fölületesen cáfolja, de mi e tekintetben teljességgel igazat adunk szerzőnek, aki szerint „a cáfolás sohasem lehet egyéb, mint előkészítő munkálat, amelyet az írónak gondosan el kell végeznie, de azután kizárólag magának tartania. Semmi sem haszontalanabb, mint a puszta tagadás: meggyőzni a bírálat nem tud; kell, hogy a meggyőződést mindenki maga építse föl." Szerző — hiszszük — sokat tartott meg magának s amit leírt, az bennünk meggyőződést ébresztett, hogy t. i. „néhány tucat javíthatatlan gonosztevőn kivül mi mindnyájan a jó gyakorlására vagyunk praedestinálva," — azaz — az igazi erkölcsi szabadság csak a determinismusban s csak általa lehetséges. Egy másik leginkább kifogásolt rész, melyben a gondolatnak az ösztönnel szemben való teljes tehetetlenségét fejtegeti. Ε tekintetben már nem foghatjuk pártját szerzőnek Tényleg a II. könyv 1. fejezetében, mely különben is igen homályos, túllő a célon s a képzetek jelentőségét annyira elvékonyítja, hogy méltán különösnek tetszhetik, midőD mégis egész művét az értelem uralmának lehetőségére építi fel. Sokszor emlegeti, hogy gondolataink fölött abszolút hatalTheol. Szaklap. IV. érf. jß