Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Pröhle Károly: A főiskolai rendszeres theologiai seminariumok feladata és módszere

20 Prölile Károly. A semináriumi munkálkodás közelebbi jellege, feladata, módszere természetesen az illető szaktudomány sajátlagos tárgykörétől, feladatától, módszerétől, jellegétől függ, a rendszeres theologiai semináriumok feladata és módszere tehát a rendszeres theologiai tudományszak feladatától, tárgykörétől, módszereitől, jellegétől. Hogy tehát amazt meghatározhassuk, előbb emerről kell még legalább általánosságban szólanunk. II. A rendszeres theologia feladata, tárgyköre, forrása, normái és módszerei. A mit e czim alatt kifejteni szándékozom, nem tart számot encyclopaediai teljességre, egyrészt mivel tisztán feladatom gyakorlati főrészének előkészítésére szolgál, másrészt mivel a rendszeres theologiai tudományszakhoz tartozó legfontosabb disciplinára, a keresztyén hittanra vonatkozó nézeteimet és meggyőződésemet „a keresztyén hittan alapelveiről és főtulajdonságairól" irt szerény munkámban úgyis részletesebben előadtam és indokoltam. Azért legyen szabad e helyen csak egyes főpontok kiemelésére szorítkoznom. 1. Mig az ú. n. Írásmagyarázati theologia feladata a szentírásnak mint az isteni üdvkijelentés történeti okmányának tartalmát, a keresztyénség üdvtörténeti múltját és alapját a történeti kritika és a tudományos exegesis eszközeivel történetileg megismerni és előadni; mig továbbá a szorosabb értelemben vett történeti (egyháztörténeti) theologia feladata a keresztyénségnek úgy is, mint a világban élő vallási közösségnek, úgy is mint tanszerü kifejezésre és a világnézetek harczában érvényesülésre törekvő életigazságnak történeti fejlődését, változásait, alakulásait, állapotait a történeti tudomány eszközeivel feltárni és megismertetni, addig a rendszeres theologiai tudomány feladata az írásmagyarázati és történeti theologia által átvizsgált bibliai és dogmatörténeti alapon, mindenek fölött pedig a keresztyénség lényegéből folyó egységes elvi alapon a keresztyénség tantartalmát, hit- és életigazságait rendszeresen kifejteni és az eltérő világnézetekkel szemben hathatósan érvényre emelni. Már e meghatározásokból kitűnik a rendszeres theologiai tudománynak az egész keresztyén theologiára nézve központi jelentősége. Benne futnak össze az írásmagyarázati és történeti theologia positiv eredményei; benne lüktet a keresztyénség szellemi életereje; benne összpontosulnak és szervezkednek, belőle indulnak ki azok az alap- és irányelvek, melyek egyrészt az írásmagyarázati és történeti theologia munkáját, másrészt a gyakorlati theologiát irányozzák és megtermékenyítik.