Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Könyvismertetés
226 Κ önyvismertetés. 226 fordítást olvastam, ritka helyen akadt meg a szemem : „Valljon csakugyan ezt mondhatta-e Luther?" — és „valljon igy érthette-e ezt?" Mikor azután pontról-pontra tüzetesen egybehasonlítottam a fordítást az eredetivel, az ilyen helyek természetesen kissé megszaporodtak. Tapasztalásból tudván, hogy észrevételeim még akkor is szíves fogadtatásra és méltánylásra számithatnak, ha kicsinyes dolgokról szólnak, só't akkor is elnézéssel, ha talán helytelenek : nem tartózkodom azok közlésétó'l. 27. 1. 9. s: „hogy a keresztyénség ostorait kieresztve és azokkal lesújtva a bűnre". .. dass wir . .. die christlichen Ruten, Sünde zu strafen, los machen . . . hogy a bűn megfenyítésére való keresztyén ostorokat (melyeket a romanisták elcsentek és a falak megett csakis a maguk használatára elrejtettek, a falak lerontásával) kiszabadítsuk (hogy ismét az illetékes tulajdonos kezébe visszakerüljenek). 30. 1. 17. s : Só't minél nemesebb valamely tag, annál inkább kell a többin segítenie." — Je edler ein Gliedmass ist, je mehr sollen die anderen ihm helfen. Mennél nemesebb valamely tag, irányában annyival inkább tartoznak a többi tagok azzal, hogy segítségére legyenek. 31. 1. 10. s. alulról: „hatalma. 1 1" — A 14-es jegyzet-szám alighanem a 32. 1. első sorába volt szánva az „átok" szó mögé. 3ö. 1. 11. s.: (Sára) „a ki pedig neki (Ábrahámnak) sokkal inkább alája volt vetve, mint minékünk bárki a világon." Ily nagyot Luther nem mondhat. A házastársak közti viszony tekintetében az ő felfogása szerint minden feleség csakúgy alárendeltje a saját férjének, a mint Sára alárendeltje volt Ábrahámnak. — . . „die doch ihm härter Untertan war, denn wir jemandem auf Erden." — Sára az ő férjének inkább (keményebben) volt alája rendelve, semmit mi bárkinek e földön. 38. 1. 4. s. alulról: „nehogy minket is vád érjen ama szegény lelkek miatt" . . . dass wir nicht des Schicksals aller armen Seelen teilhaftig werden, die . . . hogy magunk is mind ama szegény lelkek sorsára ne jussunk,— vagy: sorsuknak ne legyünk részesei. 40. 1. 8. s. alulról: „Összetett kezekkel nézzük-e, mint jut Németország is hamarosan olasz sorsra?" — aber sehen wir zu, Deutschland soll bald dem welschen gleich werden ... de meglássuk (vagy: várjunk csak kissé), Németország is hamarosan hasonlóvá lesz az olaszhoz (a. m. Olaszországhoz.) 47. 1. 8. s. alulról: „láttuk, mint bántak a pusztuló és megüresedő egyházi javadalmakkal." . . . wie sie mit den Pfründen handeln, die verfallen und los werden. Nem pusztuló, hanem a romanisták által kieszelt szabályok szerint Róma javára esedékesekké váló javadalmakról szólott eddig Luther. Ezeket jelzi a „verfallen" szóval. Javadalmak nem üresedhetnek meg, hanem csak a hivatalos állás, a mellyel valamely javadalom iár. Az a
