Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Lapszemle
Lapszemle. A „Neue kirchliche Zeitschrift" f. é. 4.—6. füzete a következő tartalommal jelent meg. A 4. füzet befejezi Eberhard cikkét Augustinus „de catechisandis rudibus" c. művéről és folytatja ΛΥ Ohlenberg fejtegetéseit az úrvacsora tanának legújabb kritikájáról, melyek az 5. füzetben érnek végett. Wohlenberg itt is a legújabb szakirodalom és az abban felmerült problémák jó ismerőjének és igy az egyházi álláspont sikert arató apologetájának bizonyúl. Az orosz birodalom forradalmi állapota és ebben a luth. egyház sorsa iránti érdeklődés aktuálissá teszi azon rövid czikket, melyben egy névtelen szerző Livland luth. egyházának történetéből jelenít meg néhány jól tájékoztató vonást lelki szemeink előtt. Érdekes Bröse cikke is, melyben Goethenek Soret-vel való beszélgetéseinek legújabb kiadása alapján rámutat arra, hogy a nagy költő korántsem azonos azon látványképpel, melyet a mi modern miveltségünk magának róla megalkotott. De a legnagyobb nyomatékkal azon cikkre akarnék rámutatni, melyben Jentsch deubani lelkész a legújabb francia kultúrharcot ismerteti és pedig ugy, hogy az egyház és állam viszonyának történetét Francziaországban röviden vázolja, azután az 5. füzetben az uj rend hatását Franciaország protestantismusára festi, hogy végül ezen harc tanulságait más országok egyházaira is levonja. A szerző ismeri. Francziaországot és annak viszonyait, részben az országban tett utazásai és egyes vezető egyéniségekkel való érintkezése révén. Azért nem is csalatkozunk reményünkben, hogy az ő fejtegetései alaposan fognak tájékoztatni Franciaország és a római kúria ezen nagy perében. Érdekes, hogy a szerző nem osztja Sabatier és a liberális protestánsok nézetét, mely szerint az uj törvény a klerikalismus sírját fogja megásni és egy uj — liberális — katholicismus útját egyengetni, ha mindjárt vigasztalan is a francia római egyház állapota és félni kell, hogy papjainak nagy része az uj törvény befolyása alatt ott fogja hagyni. Az ultramontának buzgósága és agitációja nagy és bizalmuk abban kulminál, hogy az egyház azután szabad lesz és hívei nem lesznek csak névleg azok. Hozzájárul a francia nép ingatag jelleme. „Die Kirchenpolitik kann doch in Handumdrehen sich ändern." (32. 1.) Ugyanígy nem ért egyet azokkal, kik a köz-
