Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye

Magnus Aurelius Cassiodorius Senator isagogikai gyűjteménye. 219 irata a sikert nagy túlzással neki tulajdonítja:

1) „Vidít intrepidus, quem timebet impérium; facies illas terribiles et minaces fretus veritate despexit, nec dubitavit eius altercationibus obviare, qui furore nescio quo raptatus mundi dominatum videbatur expetere. Invenit regem superbum, sed reliquit placatum. . . . Pacem retulit desperatam." Atyja a nyugotrómai birodalom ^megbuktatása után (476.) Itália királyává lett herul Odoakef, majd az ezt megbuktató Theodorich keleti góth király (489—526.) alatt viselt előkelő hivatalokat. Ez utóbbitól hűséges szolgálataiért Bruttiura és Lucania helytartójává, majd praefectus praetoriová, végül patríciussá neveztetett ki

2). Családi hagyományai és kiváló képességei Cassiodorius Senatort is már fiatalon a közpályára terelték. Ő is Bruttium és Lucania helytartóságával kezdte. Több izben volt quaestor, magister officiorum, praefectus praetorio, volt consul is, (514.) mely régi római hivatalokat, természetesen módosított jogkörrel, Theodorich mind meghagyta és rómaiakkal töltötte be, de a katonai hatalmat egyedül a góthok számára tartotta fenn. Cassiodorius különösen mint a király bizalmas titkára, valóságos kancellári hatalommal és mély belátással intézte a birodalom politikáját

3). Előttünk feltűnőnek, talán hazafiatiannak is látszik az a szerep, melyet a legyőzött nép fia a győző szolgálatában betöltött. Már atyja két idegen, hódító királyt szolgált, ő pedig kitartott a következő góth királyok, Athalarich, Theodahat és Vitiges mellett is, a góth uralomnak ez utóbbiak alatt bekövetkezett aláhanyatlásáig. De a nehéz időben nagy szolgálatot tett hazájának és népének ezáltal. Ő megértette és támogatta l) Ezzel szemben a valóságot Cassiod. Chronikája tartalmazza, mely Herculanus és Asporatius consulsága idejéből ezt jegyzi fel: »His coss. Attila redintegrattis viribus Aquilejam magna vi dimicans introivit, cum quo a Valentiniano imperatore papa Leo directus pacem fecit« ') Az ősökre vonatkozó ez adatokat Theodorich okmányaiból ismerjük, melyekben a római senatust és a mi írónk atyját, Cassiodoriust ennek patríciussá való kineveztetéséről értesiti. (Variarum lib. I. cp. 3. 4.) Régebbi magyarázat ez okmányokát a mi írónkra vonatkoztatta s e szerint a bennük emiitett páter et avus az δ atyját és nagyatyját jelölte. (Garet, Vita Cassiod. I. 3.) Az idézett újabb életirók azonban abból indulva ki, hogy a föntebbi okmányokban említett Cassiodoriusokkal szemben a mi írónk a királyok leirataiban s a maga hivatalos irataiban és másutt is csupán Senator praefectus praetorionak vagy csak Senatornak címeztetik, (Var. IX. 24. 25. X. 27. 28. XII. 17—27. a Cbronika végén s Jornandes Prsefatiojában stb.) ami azt is mutatja, hogy a Senator nem rangját jelöli, hanem nomen propriumját képezi, — a Var. I. 3. 4.-ben levő kinevezést nem a mi írónkra, hanem atyjára vonatkoztatják s ekkor a páter és avus az ő nagyapját és dédapját jelöli. Ε különben elfogadható magyarázatnak csak az a nehézsége van, hogy e szerint az 5. század második felében (440-től) a család négy íze szerepel, a mi csak az elsők hosszú életkora mellett lehetséges. 3) Var. IX. 24. 25. 15*