Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Marton Lajos: Magnus Aurelius Cassiodorus Senator isagogikai gyűjteménye

220 Marton Lajos. Theodorich törekvéseit, ki ítalia határain is túlterjedő birodalma kétféle lakosságának, a hódító és hódított népnek, fajban, nyelvben, műveltségben és vallásban (a góthok ariannsok, a rómaiak katholikusok voltak) mutatkozó ellentétét s egymás iránt érzett természetes ellenszenvét legyőzni s kiegyenlíteni igyekezett, hogy ezáltal birodalmát a békés fejlődés útjára terelje. Soha a római culturát ós intézményeit jobban meg nem becsülte senki, mint Theodorich, ki igyekezett ezt a góthokra is kiterjeszteni. Udvarába hivta az ország legjelesebb tudósait, köztük Cassiodorius Senatort, ez encyklopaedikus műveltségű s kiválóan gyakorlati érzékű diplomatát, ki e tulajdonainál fogva a két nép közti közvetítésre -különösen alkalmas volt. Mikor a góth uralom a római nép intézményeit, nyelvét, vallását tiszteletben tartva hatalmát is egy lelkestől-testestől római államférfiú által gyakorolta, akkor ennek nagy reménye lehetett a két nép olyan egybeolvadásában, mely tulajdonkép a góthok beolvadását jelenti a római államba. Ε körültekintő, okos politika szolgálatában áll ekkori irodalmi munkássága is. A Chronika listáiba, melyeket a historikusok műveiből állított össze, melyek Ádámtól 519-ig terjednek, a góth korszakot egyszerűen a római történet folytatásaként kapcsolja be. Á de origene actugne Getarum (12. könyv) cimű történeti munkájában, mely egy elveszett s csak Jornandes vagy Jordanes ravennai góth püspök (451.) De Getarum sive Gothorum origene et rebus gestis c. szabadon készített kivonatában

1) maradt fenn, a góthok történetét rokonszenves világításban tárja a rómaik elé, hogy a róluk táplált balvéleményüket eloszlassa

2). Variaram libri XII. pedig az ő államférfiúi szolgálata alatt általa concipiált s a király vagy a saját nevében kiadott rescriptumok gyűjteménye, (számszerint 400), ') Ebben a hunokról és Attiláról sok érdekes följegyzés van, köztük a Hunnivár neve, (52. cap.) továbbá az eredetükre és külsejükre vonatkoz > ismert gyalázkodások: „Quas (Aliorumnas = Aliorunas, Alrunas) spiritus immundi per eremum vagantes dum vidissent et earum se complexibus in coi u miscuissent, genus hoc ferroeissimum edidere; quod fuit primum inter paludes minutum, tetrém atque exile, quasi hominura genus, nec alia voce* notum, nisi quae humani sermonis imaginem assignabat. Tali ergo Hunni Stirpe creati . . . „Nam et quos bello forsitam minimé superabant, vultus sui terrore nimium pavorem ingerentes terribilitate fugabant, eo quod erat eis species pavenda nigredine, sed velut quaedam, si dici fas est, deformis ossa: non facies, habensque magis puncta, quam lumina . . ." ,,Maribus porro genas secant . . ." „Eiguí quidem forma, sed arguti, moribus expediti et ad equitandum promptisimi: scapulis latis et ad arcus saggitariue parali, firmis cervicibus et in superbia semper erecli. (24. c.) Mivel maga a kivonatoló megjegyzi Praefatiojában, hogy csak emlékezettől kivonatol s egyet mást maga is belevegyitett, (plura in medio mea dictatione permiscens), e helyeket épúgy, sőt nagyohb joggal lehet neki, mint Cessiodoriusnak tulajdonítani. ') Var. IX. 25.