Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jézus születése
Jéíus síiiletése. 201 legrégibb idők óta foglalkoztatta a keresztyénség elleneit és hiveit egyaránt 1). Celsus szerint Mária szépsége vonzotta az Istent. 0 tehát csakúgy, mint utána egész napjainkig oly sokan, a szentlélektől való származást a görög mytkologia elbeszéléseinek gondolatkörébe vonja, s az Olympus kéjvágyó isteneinek kalandjaival hozza párhuzamba Ε nézet hivei utalnak Hermes, Asklepios, Dionysios, Herakles, a Dioskurok, Perseus, Bellerofon stb. származására; utalnak egyes egyptomi és indus hitregőre, s Jézus fogantatásának nagy titkát ezek módjára igyekeznek átformálni. 2) Sajátságos, hogy ezt a bántó szempontot még ma is oly sokan követik. Pedig akár állítja, akár tagadja valaki Jézus természetes származását, azt az igazságot el kell fogadnia, hogy evangéliomaink Jézus fogantatásának elbeszélésével senkit sem jogosítanak fel arra, hogy e tudósításokat a görög mythologiával vagy általában bármely idegen vallás mondaköréből vett párhuzamokkal magyarázza. Ezt kizárja nemcsak az a körülmény, hogy az első hivők, akik testestől-lelkestől zsidók voltak, egy ilyen nagy jelentőségű elbeszéléshez idegenből nem vehették sem az alapot, sem az alkotó részeket, hanem kizárja az a történeti tény is, hogy a keresztyénség ostromlása közben a zsidó ellenfelek sohasem hivatkoztak a Jézus születése történetének pogány motívumaira. Pedig ezzel, ha a hivatkozásnak alapja és jogosultsága lett volna, igazán hitelvesztettó tehették volna a keresztyén vallást a zsidók szemében. Tudomásom srerint a zsidó irodalomban eddig senki sem fedezett fel olyan adatokat, melyek azt bizonyítanák, hogy Jézus születését a zsidók a görög mythologia bármely mondájával összefüggésbe hozták volna. Akik ezt tették, azok maguk is e mythologia hivei, népe voltak, s igy a saját vallásos legendáik között kerestek analógiákat Jézus születése titkának megértésére. De az ilyen idegenbe való helytelen kalandozás ellen, amint azt az I. Apológiájából vett részlet bizonyítja, már Justinus vértanú felemelte tiltakozó szavát, s utána hasonlót tett Origenes is, amikor Celsus ellen sikra szállt. Hogy nálunk és köztünk mégis divatos a görög-rómaiindus példákra való hivatkozás, azt nemcsak az u. n. vallásgeneratum. Itt maga a kiadó is megjegyzi, hogy Hieronymus tévesen hivatkozik Justinusra, mert ez a gondolat Ongenes Lukács evangéliomához írt 6-ik homiliájában van meg. Origenis Opera omnia J. v. p. 104. ') Lásd Origenes contra Celsum L. I. c. 8—9. s a talmud több helyét. Laible, Jesus Christus im Talmud. 2. Aufl. Leipzig. 19C0. *) Haverkamp Tertullianus Apologeticus c. 2l. p. 74. jegyzetében. — Holtzmann H. Neutestl. Theologiejába és exegetikai műveiben, és számtalan újabb és régibb theologiai munkában. Theel. Szaklup. IV. éif. 14
