Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jézus születése
202 Raffay Sándor. történeti modern vizsgálódás sokszor túlzásba csapó uralma teszi érthetővé, hanem különösen az, hogy egyrészt a zsidó vallásos gondolkodás különféle okok miatt még mindig ismeretlen nekünk, holott a saját vallásos gondolkodásunk még máig is jórészt az ő eszméiktől termékenyül meg; másrészt mert sajátosan kialakult keresztyén műveltséget és életfelfogást máig sem bírtunk teremteni, hanem egészben ős alapjában véve még mindig a görög római kultúra uralkodik rajtunk. Pedig Jézus születését görög-római, vagy bármely idegen vallásos képzetek segítségével meg nem érthetjük. Maga Lukács evangélioma azzal intézi el a kérdést, azzal oldja meg a nagy titkot : Az Istennél semmi sem lehetetlen. Hasonlókép nyilatkozik a Kórán is, a mikor az Isten mindenhatóságára, teremtő akaratára utal. Tiltakozik a nemzésnek még a gondolata ellen is, mert Istennél elég a puszta akarat maga is. Az ő szándéka, akarata már maga a kész tett. Jézus születésének ne keressük más titkát: Isten mondta, hogy legyen és lett! A hivő lélek előtt egészen helyesen és természetesen el is van ezzel intézve véglegesen a dolog. Mi emberek, látjuk, érezzük, ismerjük a természeti törvények korlátozását, de a ki azokat a törvényeket magukat is megszabta, arra nézve nem lehet korlátozás. Ezért mondja ugyancsak a Kórán, hogy Jézus Ádámhoz hasonló módon Isten akarata által teremtetett. S az Isten mindenhatóságára való ezen utalás a hivő emberre nézve ép elegendő alap nemcsak a Krisztus származása titkának megértésére, hanem arra is, hogy a görög-római mondákra való utalást szükségtelennek tekintse. De az első hívőknek nemcsak az Isten akarata korlátlanságának és mindenhatóságának képzetében, hanem a zsidó vallásos képzetekben is elegendő támasztékuk volt arra, hogy Jézus szentlélektől való származását higyjék és vitassák. A rabbi-theologia ugyanis az emberi lélek eredetéről a praeexistentiával kevert creatianismust tanitja. Azt tartja, hogy Isten az összes lelkeket megteremtette már a világ alkotásakor és azok most a hetedik mennyben tartózkodnak, a hová a holtak lelkei is visszatérnek 1). Itt élnek a lelkek öröktől fogva mind örökké Isten környezetében, Isten szemléletében, a mi maga az üdvösség. Az emberi lélek kibocsátásáról a Mózes őt könyvéhez szóló legelső teljes haggada, a Tanhuma midras 2), Pikkudé szakaszában ezt *) Lásd erre nézve Weber, Schürer, Bousset idézett munkáit és az ótestámentomi bibliai theologiákat. ') Ε midras értékéről és jelentőségéről lásd Zunz, Die gottesdienstlichen Vorträge der Juden. Zweite, von Brüll ausgeg. Auflage. Frankfurt a. M. 1892. 244. Weber i. m. XXIX.
