Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Raffay Sándor: Jézus születése

196 Raffay Sándor. Ugyanazon kettősséget találjuk az első század végén élt Ignatius antióchiai püspök leveleiben is, a ki egyik levelében Józsefet Jézus test szerint való atyjának mondja

1), másik levelében meg így beszél

2): „A mi Istenünk a Krisztus Jézus, Isten üdvhatározata szerint Máriától fogantatott, Dávid magvából ugyan, de mégis a szentlélektől, született és megkeresztelkedett, hogy szenvedés által tisztítsa meg a vizet. És e világ nagyjai előtt Mária szüzessége ós szülése titok maradt, ép úgy, mint az Úrnak halála is. Három nagy titok ez" stb. József történetének 2. fejezete is azt mondatja Jézussal, hogy neki József test szerint atyja volt

3). Hogy az őskeresztyénség tudatában párhuzamosan élt egymás mellett ez a két ellentétes nézet, azt Justinus vértanú is igazolja, a mikor arra hivatkozik, hogy a hivők egy része (a hivők közé tartoztak ugyanis az ebioniták és a gnostikusok is) Jézust emberektől való embernek tartja

4). Epiphanius szerint Ebion volt az első, a ki Jézusnak közönséges származását vitatta

5), de a gnostikusok között szintén voltak már kezdettől fogva e nézetnek vallói és hirdetői

6). Hasonlókép vitatta a közönséges származást Celsus is, a kivel szemben Origenes vette fel a vitát

7). A közönséges és a természetfeletti származásról való felfogás párhuzamos voltát igazolja a családía közlésének ténye is. Mert az bizonyos, hogy a családfa közlésének már a puszta ténye is ellentétben áll a szentlélektől való származás gondolatával. Mert ha Jézus a szentlélektől fogant, akkor semmiféle családfára nincsen szüksége. Legfölebb ha Mária családfáját közölnék. Ámde úgy Máté, mint Lukács Józsefnek a családját vezeti le. Mindenki érzi azt a roppant nehézségét, a melyet a családfa e miatt okoz. Mire való az a családfa egyáltalán? Ε kérdés valóban crux theologorum. A magyarázatok sokfélék, de csak a legfőbbekre akarok rövidesen il Ignatius ad Mágnes, c. 13

a. Harnack-Gebhardt-Zahn, Patres apóst, opera. Lipsiae 1876. II. a) Epist ad Ephes. c. 18 2. 19,. 3) At Josephus, vir iste iustus, páter meus secundum carnem et sponsus Mariae matris meae .... *) Dialogns c. Tryph. c. 48 A. B. p. 151. és A p. 152. &εος ων χαϊ γεγέννψαι αν^ρωτιος ιίιά παρθένου . . . οΖτος ίατιν ό Χρίστος, ε'άν φαίνηχαι ως αν&ρω.-ιος έξ άν9ρο'·πων γεννηθείς χαϊ ίχίογή γενόμενος εϊς τϋν ΧριΟτόν ίιναι άποδειχνίηται. χαϊ γαρ ιΐσί τινες, ω φίλοι, ελεγον από τον ήμετέρον γένοχχ, όμολογοννιες αντον Χριστόν είναι, arSponov Jf (ξ ιχνΆοώπων γενΰ/ιενον αποφαινόμενοι, οϊς ον πνι'τΐ&ειιαι χιΐ 5) Contra LXXX. haer. L. I. Τ. II. ρ. 60. Et primum quidem Ebion, velut dixi, Christum ex semine viri, hoc est ipsius Joseph, esse decrevit. ") Hippolytus Refut. omn. haer. L VII. 32. p. 398. Καρτιοχράτης τϋν ίησονν Ar 'Ιοισΐφ γεγεννηπΟαι Ίίγει. *) Origenes contra Celsum különösen 1. könyv 8-9. cc.