Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jézus születése
Jézus szülelése. 195 közönséges ember, hanem Isten egyszülött fia (Hóm. 1 3— 4). A többi apostol is mind csak a Jézusban élő sajátos istenfiúsági tudat alapján tekinti őt isteninek, de a származásával egy sem foglalkozik. Márk a Jézus evangélioma kezdetét a Keresztelő fellépésében látja, de Jézus gyermekkorával ép oly kevéssé törődik, mint János. Az első igehirdetők az Újszövetség tanúsága szerint sohasem hivatkoztak Jézus csudás származására, hanem igenis a feltámadására, mert ez volt a döntő bizonyság istenfiúsága mellett. Jézus messianitását tehát az ő származásának természetes vagy természetfeletti volta egyáltalán nem érinti. Ha érintené, akkor annak az első missiói tevékenységről beszámoló apostoli levelekből ós az Apostolok Cselekedeteiből nem lehetne hiányoznia. Jézus messianitása azonban nem a test, hanem a lélek származásával, eredetével, állapotával és hovatartozásával, személyének nem az emberekhez, hanem az Istenhez való viszonyával függ össze. Innét érthető, hogy Mk. 3 3 t— 3 5. szerint elútasítja a vérrokonokat, mikor azok a szellemrokonok körétakarják a vórség jogán megzavarni. Mindez azt mutatja, hogy a születés és a gyermekkor csak akkor kezdte a hivőket közelebbről foglalkoztatni, mikor a keresztyénség terjedésével a pogány ós zsidó érdeklődők Jézus életének minden részletét tudni vágytak, s kutatni, esetleg támadni kezdték. Lukács evangélioma a bizonyság, hogy az első század hetvenes éveiben is meglehetős kevés volt még az, a mit Jézus gyermekségéről tudtak'). Pedig ő azt vallja feladatának, hogy mindennek utána jár, ós mindent pontosan elbeszél. És mégis többet tud mondani a Keresztelőnek, mint Jézusnak a születéséről. Nála már teljes mértékben megtaláljuk a Jézus származására vonatkozó elbeszélés kettősségét, mert mig 2 2 7. 4 1. szülőkről beszél s igy közönséges életviszonyokat tételez fel, sőt 2 4 8 ós 3 Józsefet atyának is mondja, addig viszont a második rész folyamán Józsefet Máriától sokszor egészen elkölöniti. Ε kettősség azonban egyáltalán nem teszi kétessé azt a tényt, hogy Lukács csakúgy, mint Máté is, Jézus természetfeletti származását akarja hirdetni, s a mennyiben természetes viszonyokról s különösen József apaságáról beszól, azt Epiphaniusszal szólva, csak „propter conversationem* teszi 2.) ') Zimmermann szerint (Stud u. Krit. 1903. 2.) Lukács olyan eredeti zsidó forrást használt, a mely még nem ismerte a szentlélektől való fogantatást. Ε képzetet szerinte csak Lukács vitte be az evangéliomha, a mikor 134 ás· verseket kiélezte és a házasság szót jegyességgel cserélte fel. — Hillmann (Jahrb. f. prot. Theol. 1891.) azt mondja, hogy Lukácsban egy zsidó és egy pogány· keresztyén hagyomány olvad össze. Viszont Gunkel, Zum religionsgeschtl. Verständnis d. Ν. T. 1903. zsidó forrást vitat. Contra Schmiedel, Prot. Monatshefte 1902. 85. ν. ö. Conrady i. m.
