Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jézus születése
192 Raffay Sándor. megjelenést beszél el. Alig tehető fel, hogy az apokrifusok kettős angyali jelenését a kanonikus evangeliomok választották volna szét oly módon, amint azt Máté és Lukács mutatja. Ezt kizárja az a körülmény is, hogy a Józsefnek történt megjelenést az apokrifusok is elbeszélik. Sokkai jogosultabb tehát az a feltevés, hogy az apokrifusok egyik része a kanonikus elbeszélésekben található mindkét megjelenést Máriával hozta összeköttetésbe, ami mellett azonban még a Józsefnek történt megjelenést is elbeszéli és így három jelenésről tudósít. Justinus egészen különáll. Ő az Írásmagyarázat alapján jut el arra az eredményre, amelyet az elbeszélések közölnek. Az ismeretes jésaiási helyből vezeti le Jézus természetfeletti származásának szükségszerűségét. Nem mondát, nem hagyományt közöl, hanem ép a monda kialakulására vet fényt, úgy, hogy ha egyetlen elbeszélés nem állana is a hivők rendelkezésére, az ő fejtegetései nyomán megalakulhatna az. Igy hát Justinus annak az okoskodásnak a képviselője, amely indítást adott a természetfeletti születés történetének minden oldalú kiképződésére. A angyali szózatnak első fontos adata az, a mely a születendő gyermek jelentőségére vonatkozik. Ε jelentőség adja meg ama kegyelemnek értékét is, a melyben Mária részesül. Ha csak egy gyermeknek csudás módon történő születése vagy fogamzása emelné ki Máriát a közönséges asszonyok köréből, a kegyelem akkor is nagy volna ugyan a kortársak szemében, de nem volna örök időkre kiható. A kegyelem példátlan nagyságát az mutatja, hogy Máriától születik a megváltó, a szent, az Isten fia. Ezen van a suly, Ezért jelenti meg az angyal előre a gyermek nevét is. Ez esetben ugyanis a név csakugyan maga a lényeg. Jézus neve teljesen fedi a prófétai szózat Immánueljét. Nevében hordja hivatását is: ő szabadítja meg lzráel népét bűneiből. Jellemző, hogy az angyal által hirdetett messiás csak a zsidóké. Hogy a messiás a zsidók között, a Dávid házából támad, azt mindenki úgy tudta, de hogy majd csak a Jákob házán uralkodik és hogy csak a kiválasztott népet szabadítja meg bűneiből, ez a képzet nem a biblikus, hanem a népies, közönséges felfogásnak felelt meg, a melyen már egyes próféták rég fölülemelkedtek 1). Maga Jézus is egyetemesebb szempontokat hirdetett, s a maga munkakörét csak Izráelre szorította ugyan, de hivatását egyetemesnek tartotta 2). Az egyetemesség gondolata különben, de teljesen zsidó ') Bousset, Die Religion des Judentumes im ntl. Zeitalter 209. s köv. ') Lásd Jézus és a kanaáni asszony c. tanulmányomat, Theol. Szaklap I. évf. 3. számában.
