Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Pröhle Károly: A főiskolai rendszeres theologiai seminariumok feladata és módszere

16 Prölile Károly. menyeinek közlését s azon utak és módok begyakorlását, melyeken ezek az ismeretek a gyakorlati életben alkalmazandók és használandók. A másik az egyoldalú elméleti irányzat, mely az elvont spiritualismus ós idealismus álláspontjából indulva ki, a tudománynak mint ilyennek magában véve minden becsülésre méltó szeretetétől elragadtatva, a tisztán önczélú tudományos foglalkozást írja zászlajára, a felsőbb oktatás czélját tisztán a tudósnevelésben látja s a tényleges viszonyokat, az egyéni és a társadalmi élet jogos gyakorlati követelményeit is többé-kevesbbé figyelmen kívül hagyja. — Mig mi egyrészt e szélsőségeket mint ilyeneket a jellemzésükben jelzett okoknál s az ezekben rejlő következményeknél fogva elvetjük, addig másrészt a mindkét felfogásban rejlő igazsági mozzanatokat szerves egységbe hozni törekszünk, megfelelően azon ideál-realistikus vagy reál-idealistikus alapfelfogásnak, mely az ember érzéki és szellemi oldalának, a testnek és a léleknek tényleges, belsőtapasztalati, az e/2-tudat 'tényében összpontosuló viszonyából, szerves egységéből indulva ki, az alany ós a tárgy, a belső és a szellemi, a külső és a természeti világ, az egyéniség és a közösség, az eszme és a valóság, a tudomány ós az élet, az elmélet és a gyakorlat (stb.) között, mindegyik tényezőnek önálló jelentőségét bizonyos mértékben ') elismerve, az életteljes kapcsolatot, a szerves egységet keresi és tételezi. Mi tehát nem az egyedül jogosultnak látszó ideális felfogásnak a reális élet követelményeivel való kész-köteles megalkuvása szempontjából (v. ö. Schneller István Paedagogiai dolgozatok, I. köt. 166. 1.), hanem mélyebb vagy legalább öntudatosan eltérő elvi felfogásunkból folyólag követeljük azt, hogy a felsőbb oktatás a gyakorlati és az elméleti szempontot, a gyakorlati életpályákra való előkészítést és a szónak valódi értelmében vett tudományos képzést életteljes, szerves kapcsolatba hozni, a gyakorlati életpályák számára tudományosan képzett erkölcsi személyiségeket s egyszersmind a tudománynak új nemzedéket nevelni törekedjék. Csak igy tartható fenn a tudománynak az élettel való szerves kapcsolata; csak igy nyernek a gyakorlati életpályák mélyebb tartalmat és magasabb avatást. Ennélfogva a főiskolai oktatásnak feladata nem csupán kész ismereteket közvetíteni, hanem egyszersmind a tudományos ismeretszerzésbe bevezetni, nemcsak az ismeretet magát, hanem az ismeretnek eredeti forrását, alapját, genesisét, azt az utat és módot, a melyen az ismeret létre jön, feltárni s a nyert ismereteket egységes egészbe összefoglalni. Csak igy jön létre tudományos ismeret és meggyőződés, nem l) Természetesen a szellemiek praevalentiájával !