Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Hornyánszky Aladár: A prófétai ekstasis és a zene

A prófétai ekstabis és a zene. 179 képet összeállítani. Ez természetes is és csodálatos volna, ha nem így volna. A képzet Izráel animistikus korának maradványa, mely mint survival a Jahvismusban tovább folytatta életét, annak fejlődésével együtt fejlődött. Sőt azt túl is élte, midőn átlépett a keresztyénségbe és az iszlámba. Az átalakulás, amelyen Izráel gondolkozásában keresztülment, még világos és átlátszó, daczára a hagyomány fogyatékosságának és hiányainak. Hogy egyik-másik német theologus rendszertelensége a világosságot sötétséggé változtatja, azért nem a fennmaradt anyag felelős,. A ruah Jahve története az Ó Testámentomban két részre oszlik, a profetismus előtti ós utáni időre. Közben a próféták foglalnak helyet, kik az átalakítást végrehajtják. Mint egyebütt, itt is a tisztogatás munkáját ők végezték. Az Istenképzetet finomítva szükségszerűen átidomították mindazt, ami avval összefüggött, így a ruah Jahvét is. Még az időpont is meghatározható, amikor a fejlődés a megváltozott mederbe terelődött. A módosult felfogás első nyomai az ó-testámentomi irodalomban Jesajásnál és Michánál találhatók

1); joggal felvehető, hogy csakugyan a 8. század második fele volt az a határ, amely az ujat a régitől elkülönítette. Innen kezdve más a képe a ruah Jahvénak, más a jellege, hatása, mások a tulajdonságai, mint előzőleg, ha mindjárt az apáktól öröklött kifejezések archaismusokként itt-ott továbbélnek is a használatban. Charakteristikus alapvonása mostantól fogva a ruah Jahvénak, hogy az egy része a Jahvóban levő szellemnek. Egy darab πνεύμα Jahve Trra/ia-jából Mint ilyen isteni erő, de csakis erő és semmi egyéb. Nincs sem személyisége, sem önállósága. Cselekvőképessége sincs csupán, hatóereje. Nem ágens, hanem instrumentum, ami valaminek előidézésére szolgál. Aki cselekszik, az egyedül Jahve. A mindeneket intéző Isten mellett az egykor működő hatalmak puszta eszközökké sülyedtek alá. Jahve adja valakibe belé (Ez. 36 27 37 1

4), helyezi valakire rá (Jes. 42 j), önti ki (Jes. 44

3 Jo. 3 i_

2) az ő szellemét, tölt meg valakit (Ex. 31 3) az 6 malijával.

2) Jes. 11 j és Mi. 3 8. Utóbbi helyen Wellhausen (Die Kleinen Propheten, III. Aufl. 1898. 141. old.) és utána Novvack (Die Kleinen Propheten, 1897. 203 old.) ok nélkül törli a ruah Jahvét. 2) A ruah Jahvénak a mondatban rendesen az objektum helye jut. Hol az subjectum, ott az állítmány passiv állapotot fejez ki: a ruah Jahve rajta nyugszik a Messiáson (Jes. 11 „), rajta van Olhnielen és az evangélistán (Jud. 3,

0 Jes. 61 ! v. ö. 2 Chron. 15", 20

1

4), ráesik a profétára (Ez. 11 6), kotlik a chaoson (Gn. 1„) Izoláltan áll az a néhány nyilatkozat, amelyben az állítmány aktiv értelmű. De ezek közül 2 Chron. 24 2

0 ügyetlen utánzása Jud. 6 S

4-nek; Jes. 63 1

4 ésZsolt. 143 1

0-ben a szerző a ruah Jahve alatt amalak Jahvét érti; Hi. 33 4 pedig csak annyit mond. hogy minden lényt Isten teremt azáltal, hogy ruahot ad neki (Zsolt. 104 3

0 Hi. 27 3). Említésre érdemes, hogy az exiliumtól kezdve a ruah Jahve és a ruah elohim kifejezés mind ritkábbá válik és helyette Jahve szájában az én ruahom, Izraelében a te ruahod használatos.