Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)

Könyvismertetés

Könyvismertetés. „Magyar evangélikus egyháztörténeti emlékek. A tótprónai és blatniczai Prónay nemzetség acsai levéltárából kiadja báró Prónay Dezső, sajtó alá rendezte Stromp László. Budapest^ 1905. Hornyánszky Viktor könyvnyomdája VIII. + 687 lap. Ára 8 kor." A Fabő András, agárdi ág. evang. lelkész és magyar tud. akadémiai tag által megkezdett „Monumenta Evangelicorum aug. Conf. in Hungaria Historica" egy hatalmas és tartalmas kötettel gyarapodott a tótprónai és blatniczai Prónay nemzetség acsai levéltárából. A Prónay család számos tagja már a XVIII-dik század elejétó'l kitűnő részt vett az evang. egyház érdekeinek védelmében, ügyeinek vezetésében ; s mert volt olyan is, a ki buzgón gyűjtötte a magyar ev. egyház múltjára világot vető kéziratokat: az idő folytában sok egyháztörténeti vonatkozású levél — és irat halmozódott össze a nemzetség levéltárában. Nagyon jó helyen kereskedett annál fogva a Magyar Prot. Egyháztörténeti Adattár szerkesztője, Stromp László pozsonyi evang. theol. akadémiai tanár, midőn azon kéréssel kereste meg a család jelenlegi fejét, báró Prónay Dezső egyetemes felügyelőt, hogy engedné meg neki a családi levéltárban prot. egyháztörténeti adatok után való kutatást. A nemes báró nemcsak szíves készséggel nyitotta meg azt előtte, hanem tájékoztatásával maga is segített neki az egyháztörténeti vonatkozású emlékek fölkeresésében. Só't még ennél is többet tett; mert tekintettel arra, hogy a Magyar Prot, írod. Társaság által megkezdett Egyháztörténeti Adattár számára oly sok anyag áll már rendelkezésre, hogy annak kiadását a társulat saját fogyatékos erejével csak igen lassan eszközölheti: nagylelkűen ajánlkozott arra is, hogy a nemzetség levéltárában és a családi hitbizományi könyvtárban őrzött történeti emlékekből a Stromp László által összeállított gyűjteményt ő maga adja ki és bocsátja közkincsül világ elé. Igy is törtéíit, s nekem, midőn a 40 ívnyi vaskos kötet ismertetésére vállalkozom, oly jól esik első sorban is ezen — most már oly ritka — áldozatkészséget hálás elismeréssel és teljes méltánylattal fölemlítenem. A szerkesztő I- XV szám alá rendezve közli a 687 lapot betöltő okmányokat, mindegyik csoportot tájékoztató bevezetéssel látva el, sőt az egyes okmányoknál is jelezve azok tartal-