Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Daxer György dr.: A theologia mint tudomány
152 Dr. Daxer György. szer lesz, amely a keresztyén vallás minél tökéletesebb megértésére vezet. Első sorban is nézzük a philosophiai módszert. Erről azon esetben beszélhetnénk a theologiában, ha a vallást kizárólag a philosophiai gondolkodás utján akarnók megérteni. Ha erre régebben vállalkoztak, úgy ennek oka abban kereshető, hogy a vallás igazságait nem tudták eléggé megkülönböztetni a philosophiai gondolkodás által elért ismeretektől és ideáktól. Kant philosophiai munkássága nagy felfordulást jelent e téren. Ő kimutatta, hogy a tiszta ész szemléleteinek (idő s tér) és kategóriáinak apriorismusa által lehetővé tett tudományos ismeretek nem terjednek a tapasztalás körén túl, nevezetesen, hogy a philosophia sem isten létét, sem a lélek halhatatlanságát vagy az akarat szabadságát sein bebizonyítani, sem megcáfolni nem tudja. Ezen ismeretek a tudomány s így a philosophiának határán túl feküsznek. De lehetséges, hogy Kant álláspontját nem tartjuk helyesnek. Azt lehet ugyanis mondani, hogy gondolkodásunk törvényei igenis kényszerítenek bennünket a tapasztalat határain túl fekvő valóság megismerésére és kellő óvatosság és józanság mellett el juthatunk a tapasztalat körén túl fekvő ismeretekre, melyekből aztán ami időnknek megfelelő metaphysikát is alkothatunk. Még ha ily álláspontra helyezkedünk is, még akkor is azt kell mondanunk, hogy a vallásos ismeretek mégis csak mások, mert más forrásból fakadnak. Más a vallásnak egy, élő, személyes istene, mint a philosophia végső világoka vagy alapja. Ez gondolkodásunk abstrakciója, az vallásos életünkben, vele való életközösségünkben róla szerzett vallásos tapasztalásunk utján alkotott ismeretünk róla. A philosophiai gondolkodás határpontjához érkezve csak azt a pontot jelöli meg, ameddig gondolkodásunkból is ki lehet mutatni az istenben való hit szükségét. De ezen hitről való bizonyosságunk ós tartalmának plerophoriája más forrásból ered, mint a philosophiai gondolkodásból. 1) A philosophiai gondolkodásnak tehát megvannak a maga határai, amelyeken túl más jellegű ismeretek lehetőségét tagadni nem lehet és épen ilyen más jellegűek és más forrásból származnak a vallási ismeretek ; ebből világos, hogy a philosophiai gondolkodás elveivel és módszereivel a vallás igazságait el nem érjük, azokat a maguk valóságában meg nem érthetjük. Ha a philosophia mégis csak a maga állás4) Épen ezért persze mást, többet is fogunk a vallásban látni, mint Wundt, aki szerint a vallásos ismeretek semmi egyebek mint „Umwandelungen an sich notwendiger transscendenter Vernunftideen in Vorstellungen" és pedig vermöge der geistig — sinnlichen Natur des Menschen . . . zugleich notwendige Um Wandlungsformen.· (System II. Aufl. 668. 1.)
