Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Daxer György dr.: A theologia mint tudomány
A t lieologia mint tudomány. 149 És az nem is csodálatos dolog. Hiszen a történettudomány ismeretei csak csekély részben alapulnak érzéki tapasztalaton. A történetben szabad emberek sorsáról, cselekedeteiről lóvén szó — igen tág tere van az emberi szabadságnak, a melyet sem előre kiszámítani, sem utólag számadással megállapítani nem lehet. Ehhez hozzájárul még a történettudomány azon lényeges feladata is, hogy a forrásokból megállapított események képét rekonstruálja, azokat megítélje, valamely kör összképébe belehelyezze és aztán még az uralkodó eszméket is feltüntesse és esetleg az egész történet philosophiáját is megadja. Mennyi előfeltétele van ezen tudományos munkának a történetíró erkölcsi s vallási meggyőződósében, egész világnézetében? Itt a tudományos bizonyosság még jobban távozik a természettudományok kényszerítő bizonyosságától. Persze legmesszebb esik tőle az olyan tudomány eredményeinek bizonyossága, milyen pld. a metaphysika, melyben még nagyobb tere van a tudós világnézete befolyásának. Azért csak tudományok ezen szellemi tudományok is a természettudományok mellett. Természetes, hogy ezen tudományok más, tárgyukhoz mért módszerekkel és elvekkel is dolgoznak, mint a természettudományok. Mi következik ebből? Az, hogy valamely tudomány eredményeinek bizonyosságát, aztán módszerét, elveit egyedül jogosultnak proklamálni, annak alkalmazásához a tudomány fogalmát kötni nem lehet. Amily fontosak a tudomány elvei, módszerei, mert tőlük függ munkájának sikere, oly bizonyos, hogy a tudomány elvei és módszereinek tekintettel kell lenniök a tudomány tárgyára is, aszerint kell módosulniok is. Egyféle elveknek s módszernek egyedüluralkodása mindenféle tudományban a legrosszabb methodismus és a legkárosabb absolutismus volna. A tudományos ismeretek minőségéről való különböző felfogások áttekintése tehát nem igazolja a tudományos methodismust. Ugyanezen eredményre vezefr a tudomány fogalmának kifejtése is. A tudomány szó a „tudni" szóval függ össze. A tudás lelki funktió, eredménye az ismeret. Röviden azt mondhatjuk, hogy az ismeret a külvilágnak valamilyen mértékben megfelelő képe lelkünkben. Nem lenyomata, fényképe, de olyan jelképe, amely a külvilág igaz megismerésére elég. Ha azt kérdezzük, mi ezen ismeretünknek célja, nem szándékunk dönteni a Voluntarismus és Intellektualismus metaphysikai kérdései között, ha azt állítjuk, hogy ismeretünk a külvilággal való kölcsönhatásból ered s eredetileg bizonyára arra szolgált, hogy az ember e világban élni s annak viszonyai szerint cselekvését célszerűen irányítani tudja. Az ismeret tehát tulajdonkóp a külvilágnak szellemi úton birtokunkba való ejtése, elsajátítása azon célból, hogy
