Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Raffay Sándor: Jézus születése
Jézus születése. 139 egy Anna nevű próféta-asszony vénségében éjjel-nappal a templomban szolgált az Istennek böjtölésekkel és imádkozásokkal. Ez az egyetlen hely, a melyre azt a feltevest legalább némi biztossággal alapítani lehetne, hogy a jerusálemi templomban asszonyok is állandóan tartózkodhattak. Igaz, hogy még igy sem nyújtaná annak bizonyságát, hogy a templomban zárdai módon leányokat neveltek, de legalább arra szolgálna adatul, hogy öreg asszonyok szolgálhattak éjjel-nappal az Úr házában böjtölésekkel és imádkozásokkal. Igen de az az egy bizonyos, hogy a zsidó templomot éjjelre mindig becsukták úgy, hogy abban, ideértve az összes udvarokat is, az őrségen és a szolgálattévő soros papokon kivül senki bent nem maradhatott s igy Istennek nem is szolgálhatott. Tumid és Middóth l) apróra elmondja, kik maradtak a templomban éjszakára. Nevezetesen a papok három helyiségben, a léviták pedig huszonegy helyen tartottak őrséget, még pedig a kapuknál, kivül a négy sarkon, az áldozati kamarában, a függönykamrában és a szentek-szente mögött. A parancsnok fáklyásokkal járta be éjjelenkint az őrségeket. Az őrök azért állottak pedig a sarkokon kivül, mert az előudvarban éjjel senkinek sem volt szabad lennie, mint csak egyedül a Dávid házából származó királynak, s igy még az őrök is csak kivül állhattak. A 8. pont szerint a fűtőház, egy hatalmas boltíves épület körül lévő lépcsőkőn voltak a vének fekvőhelyei, a kik a kulcsokat őrizték. Ε kulcsok a 9. pont szerint egy márványtáblára voltak felakasztva. Innét vették le este, hogy a kapukat bezárják, ide tették a bezárás után. A kapunyitás kakasszókor, illetőleg pitymalatkor történt. — Éjjelen át tehát a papokon kivül senki sem lehetett a 'templomhegyen, de legkevésbbé asszony. — Ha tehát azt olvassuk Lukácsnál, hogy Anna éjjel-nappal szolgált az Úrnak, azt az éjjelt csakis a buzgóság és kitartás jellemzésére szolgáló képies kifejezésnek vehetjük. De az asszonyoknak nappal sem volt szabad bizonyos határon túl menniök. A mint a pogányok nem mehettek túl a pogányok előudvarán, úgy az asszonyok is csak a maguk előudvarára voltak szorítva. Ez udvart és annak méreteit Middóth 2. fejezete 5 irja le. Terjedelme négyszögben 135 rőf volt, melynek négy sarkán egyenként 40 rőf fedetlen kamara állott (Ezek 46 2i—22)· Ε kamarák közül a délkeleti a naziroké volt, melyben békitő áldozatokat főztek, hajukat levágták és az üst alá dobták, Az északkeleti volt a fáskamara, hol a papok a teljesen ép fákat az oltárra kiválogatták. Az északnyugati volt a poklosok fürdőhelye. A délnyugatiban bort és olajat tartottak. Az asszonyok udvara ') Rabe, Mischnah. Onolzbach 1762. 5. Th. 249 - 282. 10*
